Vatikán (a lat. Collis Vaticanus, ‘Vatikáni domb’ szavakból): 1. városrész az ókori Rómában, a Tiberis jobb partján. – A hagyomány szerint a mocsaras vidékből kiemelkedő dombokon Apollo-tp. állt; s a  Vaticanus név vsz. Apolló jósaitól, a vates-ekből ered. A lakatlan ter-en Caligula cs. (ur. 37–41) nagy kertet, Nero (ur. 54–68) cirkuszt építtetett. Tacitus szerint Róma égése után a ker-eket főként itt, a ~i kertekben ölték meg, s Pétert is a Circusban „inter duas metas”, a ‘két fordulóoszlop között’ feszítették keresztre. Pétert és a többi vt. maradványait a közelben temették el. Péter sírja fölé Szt I. Anaklét p. (ur. 76–88) memoriát (emlékkápolnát) emeltetett. A sírjeleket Heliogabalus cs. (ur. 218–222) elpusztította. A pápák Szt Péter sírja köré temetkeztek, sírjaik maradványai a 16. sz-ig láthatók voltak. – I. (Nagy) Konstantinus (ur. 306–337) a →Vatikáni Szent Péter bazilikát  Nero Cirkusza egyik oldalfalának fölhasználásával építette. A baz. körül nagy temető alakult, így sírok lepték el a dombokat. I. (Szt) Damasus p. (ur. 366–384) a mocsarat lecsapoltatta, és baptisztériumot épített. Honorius cs. (ur. 395–423) mauzóleumot építtetett a baz. közelében. – 2. A pápák székhelye. A 4–14. sz-ban a Laterán volt a pápai székhely, a pápai szegyh. mind a mai napig a →lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház. Az →avignoni fogság után költözött a pápa a ~ba, s a századok során kiépült a mai épületegyüttes. – 500 k. Szt Symmachus p. az előkelő zarándokok szállásául kis palotát épített, körülötte egymás után épültek a nemz. zarándokházak. Ezekből az épületekből a 9. sz: egész városrész alakult, melyet IV. Leó p. (ur. 847–55) a muszlimok miatt falakkal vett körül. Az így létrejött Civitas Leonina, ‘Leó-város’ az →Angyalvár és a külvárosok kivételével megfelel a mai →Vatikán állam ter-ének. Az Avignonból visszatért p-k bővítették a Symmachus féle épületet. V. Miklós (ur. 1447–55) építtette a Szt Péter baz-hoz legközelebb eső részt, melyhez IV. Sixtus 1473: csatolta p-i házi-tp-ként a →Sixtusi kápolnát. Ezen épületektől függetlenül VIII. Ince 1490: a Vatikáni dombok k-i sarkában építtette a Belvedere nyaralót. Ezt II. Gyula (ur. 1503–13) elgondolása szerint Donato Bramante (1444–1514) összekapcsolta a korábbi épületekkel. Bramante árkádos csarnokfolyosókkal vette körül a Szt Péter térre néző Damazus udvart, melyeket később →Raffaello Santi (1483–1520) freskóinak megvédésére ablakokkal láttak le (vatikáni loggiák). A hosszú udvar közepében V. Sixtus (ur. 1585–90) a →Vatikáni Könyvtár számára külön szárnyat építtetett, s ezáltal az udvart 2 részre osztották: Cortile di Belvedere, Cortile della Pigna (‘Fenyőtoboz Udvara’ a régi Szt Péter-baz. átriumában állt hatalmas bronz fenyőtoboz szőkőkútról). 1573: a p. lakosztályul szolgáló főépület legszebb terme, a Sala Regia, 1623–44: a főlépcső, a Scala Regia készült el. XIV. Kelemen (ur. 1769–74) és VI. Pius (ur. 1775–99) idejében a Museo Pio-Clementino, VII. Pius (ur. 1800–23) idejében a Museo Chiaramonti épült. A Vatikáni Képtár új épületét XI. Pius 1932: építtette. – A kertben áll a →vatikáni csillagvizsgáló, a Lourdes-i tp. kicsinyített mása (a fr. kat-ok ajándékaként), a Casino del Papa (pápai nyaraló), Vatikánváros kormányzósági palotája és a vasútállomás. – VI. Pál p. (ur. 1963–78) a bazilikától balra eső ter-en építtette a róla elnevezett csarnokot a nyilvános kihallgatások számára. Üvegablakát Hajnal János készítette.  **

KL IV: 450.