Velencei Márk, OFM (†1278): választott érsek. A MA-ban 1277–78: vál. raguzai érs. Mivel a p. nem erősítette meg, lemondott. – Utóda 1279. XII. 9: Mantuai Fülöp OFM. T.E.

Gams 1873:414. (30.) (s.v. Marcus de Venetiis) – Eubel I:411. – Szt Ferenc 1926:455.

Velencei Natalis, OCarm (Velence, Velencei közt.–1462. márc. 5. előtt): megyéspüspök. – Itáliai egy-en végzett teol. dr. 1436. II. 6–1462(?): Eubelnél, 1455–59. VII. 6: a MA-ban nónai pp. – Utóda 1462. III. 5: Bragadeno Jakab.

Gams 1873:411. (27.) (1459–63 k.) – Eubel II:226. (1436. II. 6: pp.!) – Veress 1941:405.

Velencei Tamás, Thomassinus de Venetiis, OP (Velence, Velencei közt., ?–1463 k.): püspök. – Gamsnál 1428. XII. 16–†1466, Eubelnél 1429. XII. 23–†1463, a MA-ban 1448. I. 12–1458. III. 17: fárói pp. Amikor a teljes függetlenségre és Dalmáciára vágyó patarén Vukcsics-Koszacsa István humi hg. Rómából pp-öt kért, hogy őt megkeresztelje s a népét megtérítse, a Sztszék 1439. IX. 12: ~t küldte ap. követként Boszniába. ~ küldetése a polgárháborús helyzet s a török veszély miatt eredménytelen maradt. II. Tvardkó halála után, 1444: a trónra került patarén Osztoja Istvánt ~ keresztelte s térítette meg, de az uralkodó nem akart az őt trónra segítő patarénok ellen tenni, ezért a ferencesek – mint az eretnekek védelmezőjét – eltiltották az uralkodót a sztségek fölvételétől. 1445: ~ ismét ap. követként ment Boszniába, hogy Osztoja s a ferencesek viszályát rendezze. ~ volt az utolsó fárói pp. Mohácsig, aki m. okl-en szerepelt. Okl-eink a fárói pp-öt 1458–1526: nem említik. – Utódai a fárói széken 1463. II. 10: De Crucibus Miklós (†1473 k.); 1473. XI. 26: Michaeli Lőrinc; 1486. IX. 1: Dieda Jeromos; A m. kir. 1648 óta érvényesítve főkegyúri jogát fárói pp. c-et adományozott.

Gams 1873:410. (20.) (21–48.) – Eubel I:398; II:237. – Cat. P–B–I. 1902:10. (20.) (21–50.) – Margalits 1900:239. – OS 1974:264. (1428–66: pp.)