vélelem, jogvélelem (lat. praesumptio): bizonytalan dolog feltételezése. Lehet törvényes v. bírói. – 1. Törvényes a ~ (praesumptio iuris), ha maga a törv. állapítja meg (1584.k.). Eltérően a régi jogtól (1825.k. 2.§) a hatályos CIC a törvényes ~eket már nem osztja további csoportokra, vagyis nem különbözteti meg az egyszerű törvényes és a megdönthetetlen ~et (praesumptio iuris et de iure). A régen ilyennek minősülő ~ekhez hasonló jogintézményt azonban a hatályos jog is ismer (vö. 97.k. 2.§, 1642.k. 1.§). A házassági perekben fontos jog~ek számos kán-ban találhatók (1060.k., 1061, k. 2.§, 1101.k. 1.§, 1107.k., 1138.k. 1.§). A törvényes ~ hatása a perben abban áll, hogy akinek javára szól, az mentesül a bizonyítás terhe alól (1585.k.). – 2. Bírói (praesumptio hominis), ha a bíró állítja fel, de csak olyan biztos és meghatározott tények alapján szabad felállítania, amelyek a vita tárgyával közvetlen összefüggésben vannak (1586.k.). Sz.Sz.A.

Erdő 1991:606.