vadállat (lat. bestia): természetes állapotban, „vadon” élő állat. – A Szentírásban az emberre támadó ~ok a törvényszegés büntetése (MTörv 32,24; Oz 13,8); a gondatlan pásztor nyája a ~ martaléka (Ez 34,5). A legnagyobb pusztulás jele, ha a holttesteket ~ falja föl (Jer 16,4; Ez 29,5; Iz 56,9). A tisztátalan ~ok Péter látomásában a pogányok képe (ApCsel 11,6). Az üdvösség idején a ~ok megszelidülnek (Iz 11.; vö. 35.98). – Átvitt értelemben az istenellenes hatalom képe. Dániel látomásában a 4 ~ (oroszlán, medve, párduc, tízszarvú) →négy ókori világbirodalom (Dán 7. f.); a Jel tengeri és szárazföldi ~a az →Antikrisztus képe (13 f.) →állat **