vendég (lat. hospes): tág értelemben ideiglenesen, →vendégszeretetből v. ellenszolgáltatásért befogadott személy. Szoros értelemben ingyen v. pénzért másnál étkező és megszálló személy; egy közösség hozzá nem  tartozó látogatója (→idegen). Átvitt értelemben járulék (pl. ~haj, ~oldal). – 1. A Szentírásban Ábrahám ~e a három angyal, a Szentháromság előképe (Kiv 2,24; MTörv 1,8; 2Kir 13,23). A jeruzsálemi zarándoklatokhoz kapcsolódott szélesebbkörű vendégeskedés. Mint az ókorban általában a ~ kiszolgáltatottság (Mt 25,43) és az idegenség (Ef 2,12.19; Zsid 11,13) képe.  – Az ÚSz-ben a lakoma ~ekkel →Isten Országának képe lett (Mt 22,1). Az asztalnál szigorú ülésrend volt a vendégek méltóságának és rangjának megfelelően; s nagy szégyen volt, ha valakit felszólítottak, hogy menjen lejjebb (Lk 14,8). A fő helyek a házigazda jobb és baloldalán voltak. A hús osztásakor a ~ a legnagyobb és legjobb darabot kapta (Ter 43,34; 1Sám 1,5). – 2. A lélekbe látogató  →Szentlélek. – 3. Mo-on az Árpád-korban társadalmi réteg: →hospes. – 4. A népi hagyományban a karácsonyra készülődés értelme a Vendég várása, a →karácsonyi szokások a ~ként betérő Jézus fogadását készítik elő.  **

Schütz 1993:412.