verébnyelv, szőrös cicó (gör. fragellion, szkoinion, lat. Thymelaea hirsuta): a boroszlánfélék családjába tartozó cserje. Szám 21,18; 1Krón 4,7; Neh 12,19; Jer 38,1; Bír 16,11–12; Jn 2,15: kötél.

– Ez a nálunk is előforduló növény a Közel-Keleten másfél méteres, dúsan elágazó, lehajló lombú, kétlaki, örökzöld cserjét képez. A mediterrán területek szúrós törpecserjéseiben és félsivatagos mezőin helyenként annyira elterjedt volt, hogy nevét sok településnév is megőrizte. A Gáza környéki homokos tengerparti síkságokon ma is gyakori. Fiatal hajtásai fehéren gyapjasak. Nevét a veréb nyelvéhez hasonlító fedelékesen ülő, szárhoz simuló, kis, pozsgás-pikkelyes, zöld leveleiről kapta, amelyek között 2-5 tagú kis csomókban bújnak elő kívül fehér selyemszőrű, belül sárga virágai. A beduinok friss hajtásaiból durva, de erős köteleket fontak, amelyet olcsósága miatt elterjedten használtak sokféle célra. Lehetséges, hogy Delila ilyen ,új kötéllel’ kötözte meg Sámsont (Bír 16,11–12) és Jézus is ilyen korbácsot használt (Jn 2,15).

Kereszty 1998:442.