veszprémi püspökség: I. 1001–1526-ig. A legrégebbi magyarországi püspökségek egyike, az esztergomi érseki tartományba tartozik. Székhelye Veszprém, a →veszprémi székesegyház tit-a Szt Mihály. – Alapítója egyesek szerint Géza fejed., (ur. 972–997) mások szerint Szt István kir. (ur. 997–1038). Az előbbiek szerint a ~ az első moi ppség volt; az utóbbi nézet szerint az esztergomi érsséggel párhuzamosan létesült, ezt megelőzően Veszprém, mint 10. sz. fejed. birtokközpont legfeljebb térítő pp. székhelye lehetett. Gizella kirné nem a püspökség, hanem a székesegyház alapításában vett részt. Ezért a mindenkori kir. mellett a kirné is a szegyh. kegyura volt. Ebből a kapcsolatból eredt, hogy a szegyh., mint a kirné kpnája, kirnéi koronázó– és temetkezőhely volt, itt őrizték a kirné trónszékét, 1217–ig Gizella kirné koronáját. A  kirné–koronázás joga és a kirnéi kancellár tiszte a pp-öt illette meg. Az egyhm. ter-e Szt István kir. okl-ének keltezetlen, ill. 1009-es dátum alatt fennmaradt másolatai szerint Visegrád, Fejér, Veszprém és Kolon vm-kre terjedt ki. Határai (Visegrád és Kolon vm-k értelmezési lehetőségei szerint) 2 ponton vitatottak. – Az egyik felfogás a Dunát eredeti, míg a másik másodlagos határnak tekinti; a Duna csak a váci püspökség megalapításakor lett határfolyó, addig az egyhm. a Duna bal partját is magába foglalta. D-en viszont az egyhm. eredetileg a tengermelléki Horváto-ig terjedt, s ez a határ csak a →zágrábi püspökség alapításakor változott, amikor Zala vm. Dny-i részét (a későbbi bekcsényi főesperességet) és a Dráván túli ter-et a zágrábi pp. alá rendelték. Ezzel szemben mások úgy vélik, hogy a Dráván túli vidék és a későbbi Somogy vm. a pannonhalmi apát joghatósága alá tartozott, s csak a zágrábi ppség alapításakor került Somogy a veszprémi, a Dráván túli ter. pedig a zágrábi pp. egyhm-jébe. Bár az utóbbi nézet tévedésen alapul (a pannonhalmi apát tizedszedési joga nem azonosítható a ppi joghatósággal), nem vitás, hogy a ~ ter-e a zágrábi alapítással jelentősen módosult; a 11. sz. végén nyerte el 1777–ig fennálló formáját. A változás ellenére a veszprémi pp-é maradt a Dunántúl legnagyobb egyhm-je, amely felölelte Pilis vm-t, Pest vm. dunántúli részét, Esztergom kivételével Esztergom vm. Dunán inneni ter-ét, Komárom vm. DK-i részét, Veszprém vm. DK-i felét, Zala vm-t a DNyi- rész (a bekcsényi főesperesség) kivételével, valamint Somogy és Fejér vm-t. A győri és a pécsi egyhm-k között a Dunakanyartól a Dráváig terjedő hatalmas ter. mindössze 6 főesperességre: a szentendrei, fehérvári, veszprémi, zalai, somogyi és segesdi ker-re tagolódott. Ez az 1240 e. alakult beosztás a kk. végéig már nem módosult, mindössze a szentendrei főesperesség neve változott 1330 k. budaira. Az egyhm-ben a 14. sz: mintegy 500 pléb. és azok filiái, számos mon. és ktor tartozott a pp. joghatósága alá. Az egyhm. zsin-ot V. 8: a szegyh. védőszentjének tavaszi ünnepén tartották (→Szt Mihály főangyal megjelenése). A papi utánpótlást a →veszprémi székesegyházi iskola biztosította. Az egyh. vagyon megosztása a pp. és a kápt. között 11. sz. kezdetek után a 13. sz: fejeződött be. A 14. sz. végén a pp. két vár (Veszprém, Sümeg) és mintegy 80 kisebb–nagyobb birtok földesura volt. Jövedelmének nagyobbik részét a tized tette ki annak ellenére, hogy Somogy vm. tizede (pontosabban annak 3/4-e) Szt István kir. adományából a pannonhalmi apátságot illette meg. A pléb. jövedelmeken (köztük a tizednegyeden) a 13. sz-: a plnosok és a szegyh-i knk-ok osztoztak. A ppség 3 fontos jogosítvány birtokosa lett. A ličge–i egyhm-ből származó Róbert (később esztergomi érs.) 1216: az esztergomi érs-kel szemben megvédte a veszprémi pp. kirné–koronázási jogát. Bertalan pp. még prépostként 1224: elsőként viselte a kirné kancellárja címet. Pál pp. kérésére 1269: a kir. megerősítette a mindenkori veszprémi pp. kirnéi kancellárságát, és a tisztséggel a királynéi jövedelmekből évi 500 márkát biztosított neki. Az 1276. é. újbóli kir. megerősítés ellenére a veszprémi pp-ök a kirnéi kancellár tisztet rendszeresen csak a 13. sz. végétől töltötték be. István pp. 1313: I. Károly királytól a Csepel–szg-i tizedekért cserébe megkapta a veszprémi ispánságot. Az adomány azonban csak időleges volt, 1330 k. Henrik pp. már nem viselte az örökös ispáni címet. A mindenkori pp. Zsigmond kir. 1392. évi adományából lett a Vetési Albert halálát követő néhány év kivételével egészen 1773-ig Veszprém vm. örökös ispánja. A ppség középkori fénykorát Vetési Albert (1458–1486) és ifj. Vitéz János (1489–1499) idejében élte. Beriszló Péter pp. (1511–1520) 1515: tartott egyhm-i zsin-nak végzéseit 1517: Bécsben nyomtatásban is megjelentették. –

II. A 16–17. sz. 1. Zalaházi Tamás pp. (1525–28) Mohács után az újonnan megkoronázott Ferdinánd kir. pártjára állt. Válaszul Szapolyai János kir. hívei 1527: ostrom alá vették Veszprémet és elfoglalták. Rövid idő után azonban Ferdinánd kir. katonái visszafoglalták a várost. 1537: Pápa ura, Török Bálint katonáival együtt átpártolt →János Zsigmond mellé, majd elfoglalta Veszprémet. 1538: Ferdinánd sp. zsoldosai foglalták vissza. – A belviszályok és a török veszély miatt a nagyobb biztonságot nyújtó sümegi végvár lett a pp-i székhely, a kápt. több tagja Egerszegen talált otthonra. A szegyh. kincseinek egy részét 1543: Sümegre, másik részét 1544: Sopronba menekítették. 1552: a török elérte Veszprémet, s 7 napos ostrom után elfoglalta a várat. A szegyh-at kifosztották, a knk-okat megölték v. rabságba hurcolták. 78 é. nem volt a várban se püspök, se káptalan, se kat. élet. A 16. sz. második felében a végvári katonaság már az új vallást követte. A századforduló néhány pp-e még az egyhm. ter-én sem járt, de később is néhányan csak nagy ritkán tudtak erre időt szakítani az orsz-os ügyek intézésében való részvétel miatt. 1605 tavaszán Bocskai csapatai elérték Sümeget is, a várban tartózkodó Újlaki Lajos pp-öt megölték. – Veszprémhez hasonló az egyhm. sorsa is. A kk-i veszprémi egyhm. csaknem 100 ffi-kolostora és közel 600 pléb-ja esett áldozatul a török hódításnak és a végvári küzdelmeknek. A falvak elnéptelenedtek, a tp-okat fölégették. Az épen maradt tp-okat a reformátorok vették birtokukba. – 2. A 17. sz. első pp-e Ergely (Ergelics) Ferenc (1608–28) nagy hangsúlyt helyezett az egyh. javainak védelmére. A papnevelés érdekében  Nagyszombatban és Zágrábban 2–2 növ. nevelését alapítvánnyal tette lehetővé. – Sennyey István pp. (1628–30) a romokban heverő szegyh. altp-át annyira rendbe hozatta, hogy istentiszteleti célra használni lehetett. 5 taggal visszaállította a kápt-t. Részt vett a nagyszombati zsin-on, ahol a nagy paphiány miatt a licenciátusi intézmény bevezetését határozták el. – Lippai György pp. (1633–37) működéséről nem sokat tudunk; példás papi élete és mély jámborsága útmutató volt papjai és hívei számára. Ő kezdte meg a lelkigyakorlatok tartását. – Jakusics György pp. (1637–42) belső, lelki megújulást sürgető egyéniség volt; erős kézzel fogott az idegen kezekbe került pp-i javak visszaszerzéséhez is. Papnövendékeit Nagyszombatban neveltette. Szorgalmazta, hogy néhány növendéke pápai szem-okban végezhesse tanulmányait. 1642–84: működött azandocsi jezsuita misszió, melynek nagy segítői voltak a licenciátusok.  – Bosnyák István pp. (1642–44) a Szt Mihály szegyh-ban új oltárt állíttatott, 2 kispap neveltetésére Nagyszombatban alapítványt tett. Szelepcsényi György pp. (1644–48) vagyonából nagy összegeket áldozott a török elleni hadjáratra. – Széchenyi György pp. (1648–58) legjelentősebb alkotása volt, hogy a lelkipásztori munka előmozdítására, a kat. megújhodás biztosítására 1652: Sümegre telepítette a ferenceseket, tp-ot és ktort építtetett számukra. Püspöksége alatt kezdte 1649: rekatolizációs tevékenységét a veszprémi jezsuita misszió. 1650: elrendelte, hogy az esti harangszó után a kisharanggal a megholt hívekért harangozzanak. – Ifj. Sennyey István pp. (1659–83) főpásztori tevékenysége alatt, 1677: fejezte be székvárosában a jezsuita misszió térítő tevékenységét. Ugyanebben az évben megtelepítette a ferenceseket Veszprémben, 1683: rájuk bízta a pléb-t. Az andocsi jezsuita misszió eredményes munkájának érdekében 1661: és 1682: ált. helynökévé nevezte ki az egyhm. török megszállta somogyi részeire P. Gáspárffy Tamást, ill. P. Hradiscsay Pált. – Széchenyi Pál pp. (1687–1710) 1696-: kalocsai érsek, ap. kormányzóként Sümeg székhellyel kormányozta mindkét egyhm-t. Püspöksége idejére esik, amikor 1704: Heister császári hadvezér a várost, a várat, a szegyh-at kirabolta és felégette; így állt bosszút a Rákóczyhoz húzó érsek-pp-ön és a kápt-on. 1700: Buda várában ő tette le a Szentháromság-szobor alapkövét. Gazdaságilag azzal erősítette a ppséget és a kápt-t, hogy a veszprémi várőrséggel és a várossal elismertette a pp. és a káptalan földesúri jogát. – A 18. sz. első évtizedében a ~ ter-én végleg megszűnt a háború. Az újjáépítés hitet, következetes, kitartó munkát igénylő korszaka következett. – III. A 18. sz. A viszontagságos időket átélt egyhm-re 1710 u. kiszámíthatóbb évek következtek. A tervező, alkotó pp-ök sorát Volkra Ottó János (1710–20) nyitotta meg. A Veszprémbe hívott piaristákkal megoldotta az ifjúság elemi, gimn. okt-t (veszprémi piarista gimnázium) és ugyancsak piarista vez-sel képezték az 1711 XI: megnyílt szem. növendékeit. A személyes kapcsolat érdekében a pp. maga is tanította kispapjait. Az egyhm. újjáépítéséhez szükséges anyagi alapot a ppség veszendőbe ment jogainak, javainak és kiváltságainak visszaszerzésével igyekezett megteremteni. 1717: kir. rendelet alapján, érvényesítve földesúri jogait, a reformátusok tp-át, paplakát, isk-ját lefoglalta, s megszüntetve a protestáns vallásgyakorlatot, az épületeket a piaristáknak adta át. – Esterházy Imre pp. (1723–25) a szegyh. helyreállítása után tervbe vette a szem., a pp-i palota és a piaristák rházának felépítését is. Mindez azonban nem valósulhatott meg, mert esztergomi prímás lett. – Acsády Ádám Péter pp. (1725–44) működése külön színt jelentett az egyhm. 18. sz. életében. Mély hit, királyhűség, kemény és rátarti magyarság jellemezte. – Biró Márton pp. (1745–62) pléb-kat létesítő és újjászervező, tp-okat és kápolnákat építő, helyreállító, iskolamesterekről gondoskodó, kvtárat és levtárat létrehozó főpapi egyéniség volt. Nevét Veszprémben a Szentháromság-szobor felállításával örökítette meg. – Koller Ignác (1762–73) ppsége alatt kezdődtek 1765: Fellner Jakab tervei alapján a →veszprémi püspöki palota építkezési munkálatai. A Biró Márton által megkezdett zalaegerszegi tp. építését befejezte, Cimbal János bécsi festővel freskókkal díszíttette. Elődjének példáját követte a pp-i kápolna mellett létesített kvtárral és annak gazdag gyűjt-ével. A szegények, özvegyek és árvák támogatására intézményeket hozott létre. – Mária Terézia uralkodása alatt, az egyhm-k rendezése során, 1777: a ~ ter-éből kihasították a →székesfehérvári püspökséget, a zalaegerszegi esperesség a szombathelyi egyhm-hez kerül; a ~ megkapta Győrtől a pápai főesperesség Veszprém vm-i pléb-it, az exempt helyeket és a Zágrábbal vitás Dráva mentét. – Bajzáth József pp. (1777–1802) 1782: befejezte a Koller Ignác által megkezdett szem. építését, mely II. József (ur. 1780–90) rendelkezése folytán csak 2 évig működhetett. 1790: nyílt meg újra 37 növ-kel. Püspöksége alatt papjainak létszáma 340 k. volt. Káptalanjával sikeresen együttműködött, szabályzatukat a kor szükségleteinek megfelelően megújította. – IV. A 19–20. sz. Rosos Pál Sándor 1808: vette át a ~ kormányzását. Beiktatása után már a 12 tagú kápt-nak mutatkozott be. Az egyhm. kánoni látogatását nem tudta megvalósítani, mivel a fr. háború hullámai elérték a pp-i székhelyt is. – Kurbély György pp. (1809–21) a főesperességek számát ötre emelte. Székvárosában a kánoni látogatást 1818: végezte. Papjai fegyelmére, szaktudásuk frissességére gondosan ügyelt. Irodalmi törekvéseiket, Horváth János knk folyóiratát (Egyházi Értekezések és Tudósítások) támogatta. – Kopácsy József pp. (1825–42) Veszprémben 1834: tanítóképző alapításába kezdett. A szem-nak új törvényeket adott. Művelte az irodalmat. Beke Ince Kristóf az ő buzdítására írta meg Historia diplomatica almae dioecesis Vesprimiensis című munkáját. – Ranolder János pp. (1849–75) szellemi és anyagi energiáját elsősorban a nőnevelés fellendítésére fordította. Székvárosába telepítette 1854: az irgalmas nővéreket, 1860: az angolkisasszonyokat. – Kovács Zsigmond (1877–87) ppsége alatt létesült 1878: az egyhm-i alapítványokat kezelő Alapítványi Hivatal. 1886: megindult a katedrális zenekarának és zeneiskolájának reformmozgalma. – Hornig Károly pp., bíb. (1888–1917) fölépíttette családi temetkezési helyét, a veszprémi Feltámadt Üdvözítőről nevezett (közismert nevén: Károly-) tp-ot. Új szertartáskönyvet adott ki 1900-ban. Bőkezű mecénása volt a tud. irodalomnak, gyűjtötte mindazon munkákat, melyeket papjai írtak. – A 19. sz. végén ter-e a ~ : Somogy, Veszprém, részben Zala vm. 4 főespségében 18 espség, 221 pléb., 220 filia volt. 1885: 491.000 r.k., 35.278  ev., 104.025 ref., 225 g.kel., 34.300 izr., össz. 664.828 lakója, ep., szp.; kápt-jában 4 dignitás, 8 tényl., 6 tb. knk. volt. – Veszprémben piar rház, Irgalmas Nővérek, angolkisasszonyok zárda, Nagykapornakon jezsuita, Keszthelyen és Türjén prem., Bakonybélben, Pápán, Tihanyban, Zalaapátiban bencés, Nagykanizsán piar., Zircen ciszt., Pápán irgalmas, 8 helyen ferences rház, Berzencén és Toponáron Isteni Szeretet Leányai, Somogyvárott Keresztes Nővérek zárda volt. Veszprémben teol. és szem., főgimn., a ~ben 4 algimn., 7 leánynev. int. volt. – Rott Nándor pp. (1917–39) emelte a papnevelés színvonalát, növelte a papnövendékek létszámát. Sok növendéket küldött Bécsbe, Innsbruckba és Rómába. Püspöksége alatt 1918: indult a veszprémi kisszeminárium. Bevezette a szem-ban a fil. és a →gregorián ének tanítását. Tataroztatta a veszprémi pp. palotát és a sümegi pp-i kastélyt. Megújíttatta a sümegi plébtp. Maulbertsch-freskóit. Mintaszerűen rendeztette a pp-i kvtárat és levtárat. 1924: és 1927: új szabályzatot adott a székeskáptalannak. Püspöksége alatt épült számos isk. és tp., a hévízi papi otthon, a veszprémi Szt Vince otthon. Megtelepedtek a karmeliták Keszthelyen, a premontrei apácák Külsővaton és Somlóvásárhelyen, a Notre Dame apácák Nagykanizsán, a karmelita apácák Berhidán, a szegénygondozó apácák Veszprémben. – Czapik Gyula pp. (1939–44) 12 pléb-t szervezett; püspöksége alatt telepedtek meg a szerviták Csatkán és Súron. – Mindszenty József (1944–45) rövid ideig, nagyon nehéz időkben viselte gondját egyhm-jének. 33 lelkészséget hozott létre. A háború okozta károkat igyekezett orvosolni. – Bánáss László pp. (1945–49) 22 pléb-t létesített, átszervezte az esp. ker-eket, létszámukat 52-re emelte. – Badalik Bertalan pp-nek (1949–65) működése elején szembe kellett találnia magát az áll. felügyelettel. 1951: megszüntették a kisszemináriumot. 1952: feloszlatták a papnevelő intézetet. Kemény, következetes magatartása miatt 1957. VIII: Hejcére internálták. – Az egyhm-t 1957–59: Klempa Sándor Károly ált. helynökként, 1959–72-ig ap. kormányzóként vezette. Felújíttatta a pp-i palota kpnáját és díszebédlőjét. Renováltatta a szegyh. külsejét és tetőzetét. Nagy szerepe volt a →Veszprémi Gizella Királyné Múzeum létrehozásában. – Lékai László pp. (1972–74) beindította a tp-építéseket, felújításokat. – Kádár László (1974–78) ppsége alatt valósult meg a szegyh. belső festése, villanyszerelése, fűtése, a lit. tér a kápt. stallumokkal. – Paskai László pp. (1978–82) kérésére II. János Pál p. 1981: a basilica minor c-et adományozta a szegyh-nak. – Szendi József vm-s pp., érsek (1982–97) főpásztori működése alatt létesült számos új tp. és plébániaépület. Megvalósultak a felújítások, korszerűsítések a bazilikában, az érseki palotában. Az új főegyhm-i hivatal, a Szt Ferenc papi otthon, a veszprémi Gizella Királyné múzeum, a főegyhm. karitász, a veszprémi Szt Margit Róm. Kat. Óvoda, a Veszprémi Hittudományi Főiskola, az 1994: indult B. Gizella Szem., a Padányi Biró Márton gimn., mind széles körű tevékenységének eredménye. Majd 1996. V. 4: tartott ünnepség keretében érkezett a Szt Jobb Bp-ről és a Gizella csont-ereklye Passauból Veszprémbe. – Márfi Gyula vm-s pp., érsek (1997–) létesítette a hévízi, jenői, petőhenyei és a pápai Szt József tp-okat, s a zalaszentlászlói és ligetfalvai kpnákat. Felépült a szigligeti temetőkápolna és a hévízi Szt Lukács Idősek Otthona kpnája. Elindította a veszprémi Szilágyi Erzsébet ker., a keszthelyi, tapolcai és várpalotai kat. ált. isk-kat. Megkezdődött a bazilika külső, a Szt István (ferences)-tp. belső felújítása. – V. Beosztása 1992: a barcsi, csurgói, dél-balatoni, kaposvári, keszthelyi, marcali, nagykanizsai, pápai, somogyvári, sümegi, tapolcai, várpalotai, veszprémi, zalaszentgróti, zirci kerületben 345 plébánia. 1984: 13.410 km˛-en 346 pléb-ja, 8 tp-igazgatósága, 370 papja, 691.251 hívője, össz. 955.000 lakója volt. – 1993. V. 30–: →veszprémi érsekség. –

VI. Megyéspp-ei: 1000: István, 1046: Beneta (Benedek), –: Lád nb. Bulcsú, 1058: András, 1086–91: Kozma, 1091–93: Almarius, 1113: Máté, 1131: Nana, 1132–34: Martyrius, 1135–38: Péter, 1142–43: Pál, 1156: Péter, 1164: János, 1181–99: János, 1199–1209: Kalenda (Kalanda), 1209–26: Róbert, 1226–44: Bertalan, 1244–62: Ják nb. Zlaudus, 1263–75: Balogh nb. Széchy Pál, 1275–88: Héder nb. Péter, 1288–1311: Rád nb. Benedek, 1311–22: Ákos nb. István, 1323–33: Henrik, 1334–44: Piast Meskó, 1344–45: Büki István, 1345–46: Galhard de Carceribus, 1346–57: Dorozsma nb. Garai János, 1358–72: Gilétfi László, 1372–77: Déméndi László, 1377–78: Péter, 1379–87: Himházi Benedek, 1387–91: Jánoki Dömötör, 1392–95: Maternus, 1395–98: Jánoki Dömötör (másodízben), 1399–1402: Kápolnai Mihály, 1403–24: György, 1407–1410: Albeni János, 1411: Sándor, 1412–24: Branda da Castiglione bíb., adminisztrátor, 1417–25: Rozgonyi Péter, 1426–28: Uski János, 1428–39: Rozgonyi Simon, 1440: Dominis János, 1440–57: Gatal nb. Gatalóci Mátyás, 1458–86: Kaplony nb. Vetési Albert, 1487–88: üresedés, 1489–99: ifj. Vitéz János, 1499–1501: Szatmári György, 1502–03: Gr. Frangepán Gergely, 1503–11: Isvalies Péter bíb., 1511–20: graborjai Beriszló Péter, 1520–24: Gutkeled nb. kisvárdai Várdai Pál, 1525–28: Zalaházi Tamás, 1528–49: Kecseti Márton, 1549–53: Bornemissza Pál, 1553–68: Köves András, 1568–72: Liszthy János, 1572–87: Fejérkövy István, 1587–96: ghymesi és gácsi gr. Forgách Ferenc, 1596–1601: Monoszlói András, 1601–03: üresedés, 1603–05: Csák nb. Újlaki Lajos, 1605–06: Náprági Demeter, 1608: Lépes Bálint, 1608: Radovics Péter, 1608–28: Ergely (Ergelics) Ferenc, 1628–30: kissennyei Sennyey István, 1630: csikmadéfalvi Szentandrássy István, 1630–33: felistáli Dávid Pál, 1633–37: zombori Lippay György, 1637–42: orbovai Jakusics György, 1642–44: magyarbéli, br. Bosnyák István, 1644–48: pohronci Szelepcsényi György, 1648–58: Széchenyi György, 1658–59: Hoffmann Pál, 1659–83: kissennyei ifj. Sennyey István, 1684–86: üresedés, 1687–1710: Széchenyi Pál, 1710–20: Volkra Ottó János, 1721–22: üresedés, 1723–25: Esterházy Imre, 1725–44: Acsády Ádám Péter, 1745–62: padányi Biró Márton, 1762–73: nagymányai Koller Ignác, 1773–77: üresedés, 1777–1802: pészaki Bajzáth József, 1802–1808: üresedés, 1808–09: szentkirályszabadjai Rosos Pál Sándor, 1809–1821: Kurbély György, 1821–23: üresedés, 1823–25: makói és geleji Makay Antal, 1825–38: Kopácsy József vm-spp-, 1839–42: apostoli kormányzó, 1842–49: zichi és vásonkeői gr. Zichy Domonkos, 1849–75: Ranolder János, 1876: üresedés, 1877–87: Kovács Zsigmond, 1888–1917: hornburgi, br. Hornig Károly bíb., 1917–39: Rott Nándor Ferdinánd, 1939: Tóth Tihamér, 1939–43: Czapik Gyula, 1943–44: apostoli kormányzó, 1944–45: Mindszenty József, 1945–46: Bánáss László apostoli kormányzó, 1946–49: vm-spp-, 1949–65: Badalik Bertalan Sándor, 1957–59: Klempa Sándor Károly általános helynök, 1959–1972: apostoli kormányzó, 1972–74: Lékai László pp., apostoli kormányzó, 1974–75: Kádár László apostoli kormányzó, 1975–78: vm-spp-, 1978–79: Paskai László apostoli kormányzó, 1979–82: vm-spp-, 1982–83: Szendi József apostoli kormányzó, 1983–93: vm-spp-, 1993–97: vm-spp-, érsek, 1997–: Márfi Gyula vm-spp-, érsek. – VII. Címzetes apátságok és prépostságok a veszprémi főegyhm-ben: 1. Apátságok: almádi, babócsai Szűz Mária, csatári Szt Péter és Pál, hahóti Szt Margit vértanú, jásdi Szt György vértanú, kapornaki Szentséges Üdvözítő. 2. Prépostságok: felsőörsi Szt Mária Magdolna, hántai Szt Mihály, rajki, rátóti Boldogságos Szűz Mária, veszprémvári Mindenszentek. –

VIII. Pol. okokból üldözött papjai: Szemes József plnost 1948. XII. 4: letartóztatták, fegyverrejtegetés címén XII. 3: 4 hónapra ítélték; a büntetéséből 3 hónapot fölfüggesztettek, de kiltiltották a m-ből. – Ágotha Tivadar teol-t 1952. II. 27: elhurcolták, V: azzal a váddal, hogy egy önképzőköri előadásban bírálta Mikszáth Kálmán Különös házasság c. regényét, 6 é. ítélték, a várpalotai szénbányában töltötte, 1956: szabadult. Vele együtt tartóztatták le és ítélték el izgatás vádjával Balogh Sándor (6 é.), Dervenkár György (6 é.), Domschitz József (6 é.), Szabó István teol-okat (2 é.), Major Kálmán teol. tanárt (9 é.); 1956: szabadultak. – Androsits István (*1906) teol. tanár 1952 tavaszán a szem. föloszlatása után a Ganz Hajógyárban, majd a Dunakeszi Vagongyárban dolgozott; 1955: lajoskomáromi plnos, XII. 15: letartóztatták, 1956. IX: az egyesületi élet gyakorlásával való visszaélés vádjával 1 é. 8 hónapra ítélték, föllebezés után szabadlábra helyezték. – →Kögl Lénárd számvevőt 1944. XI. 28: letartóztatták, 1945. II. 22-ig Mindszenty József mpp-kel együtt raboskodott. – Langmár Lipót (1895–1979) kápt. jószágig. 1944. XI. 29–45. II. 22: Mindszentyvel együtt raboskodott. – →Lékai László (1910–86) ppi titkár 1944. XI. 29–1945. II. 22: Mindszentyvel együtt raboskodott; zalaszentiváni plnos, 1957. III. 15 k. újra letartóztatták. – →Megyesi Schwartz Róbert (1897–1985) irodaig-t →Szabadhegy Szabolcs házgondnokkal és →Mészáros Tibor (*1919) szertartóval együtt 1944. XI. 27: letartóztatták a nyilasok, XI. 29–1945. II. 22: Mindszentyvel együtt raboskodtak. Mészáros Tibort 1948. IV. 27: újra letartóztatták; VII: átadták az or-oknak, akik Badenben (Au.) 25 é. kényszermunkára ítélték: 1949. V. 27–VII. 17: 3000 m-ral Lembergen (Lengyo.) át Tajsetba (Szibéria) vitték; 1953 őszén Omszkban, 1954: Csurbáj-Nurában (Szovjet-Középázsia) munkatáborban; 1955. X: 3000 m-t visszahoztak Csapra; XI–1956. XI: Felsőpatyon kertész rendőri felügyelet alatt; XI. végén Svájcba távozott. – →Rosta Ferenc (1913–78) teol. tanár 1944. XI. 29–1945. II. 22: Mindszentyvel együtt raboskodott. – →Solymár István (1905–70) spirituálist a 4/5. éves teol-okkal együtt letartóztatták, s 1944. XI. 29–1945. II. 22: Mindszentyvel együtt raboskodott. – Szabó István rendőrből lett kispap, 1952. II. 27: letartóztatták, mert meg akart emlékezni Mindszenty elítéléséről, 2 é. ítélték. – Varga Péter (1914–69) veszprémi teol. tanár 1944. XI. 29–1945. II. 22: Mindszentyvel együtt raboskodott. So. L.–Kr. L.

Róka, Joannes: Vitae Vesprimiensium praesulum. Pozsony, 1779. – Beke, Christophorus: Historia diplomatica almae dioecesis Vesprimiensis. I–III. Kz. 19. sz. közepe. (Veszprémi Érseki Könyvtár) – M. Kvszle 1885: 137. (Fejérpataky László: A veszprémi káptalan könyvtára a XV. sz. első felében). – Történelmi Tár 1886: 553; 1887: 173. (Fejérpataky László: A veszprémi káptalan kincseinek összeírása 1429–37. évekből.) – LThK 1888. V: 1010. – MREW I–IV. – Lukcsics József: A veszprémi egyhm. könyvészete. Veszprém, 1909. (2. bőv. kiad. 2001.) –Erdélyi. 1913. – Pfeiffer János: A veszprémi egyhm. újkori statútumai (1667–1780). Veszprém, 1947. (A veszprémi egyhm. múltjából 9.) – Pfeiffer János: A veszprémi egyhm. legrégibb egyházlátogatásai (1554–1760). Veszprém, 1947. (A veszprémi egyhm. múltjából 10.) – Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387). Bp., 1953. – Gutheil 1977. – Hungler József: A török kori Veszprém. Veszprém, 1986. (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 4.) – Pfeiffer 1987.  – A Dunántúl településtörténete. VII. Falvak, várak és puszták a Dunántúlon XI–XIX. sz. Szerk. Somfai Balázs. (Körmendy József: A veszprémi r. k. egyhm. állapota a török hódoltság végén.) Veszprém, 1989. – Kredics László–Solymosi László: A veszprémi ppség 1524. évi urbáriuma. Urbarium episcopatus Vesprimiensis anno MDXXIV. Bp., 1993. (Új Történelmi Tár 4.) – Chartae Antiquissimae Hungariae ab anno 1001 usque ad annum 1196. Composuit Georgius Györffy. Bp., 1994. – Diplomata Hungariae antiquissima. Accedunt epistolae et acta ad historiam Hungariae pertinentia. I. Ab anno 1000 usque ad annum 1131. Szerk. Georgius Györffy, munk. Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. I. Budapest, 1992: 49, 225, 228. – Körmendy József: Gr. Volkra Ottó Ker. János veszprémi pp. élete és munkássága, 1665–1720. Veszprém, 1995. (A veszprémi egyhm. múltjából 16.) – Engel. 1996. – A veszprémi egyház 1515. évi zsinati határozatai. Közzéteszi Solymosi László. Bp., 1997. – A veszprémi káptalan számadáskönyve. 1495–1534. Közzéteszi Kredics László, Madarász Lajos, Solymosi László. Veszprém, 1997. (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 13.) – Hetényi Varga I. – Turul 74 (2001): 38. (Solymosi László: Püspöki joghatóság a somogyi régió felett Szt István korában.) – Takács J. Ince–Pfeiffer János: Szt Ferenc fiai a veszprémi egyhm-ben. 1–2. köt. Pápa–Zalaegerszeg, 2001. – Molnár Antal: A kat. egyház a hódolt Dunántúlon. Bp., 2003. (METEM Könyvek 44.) – Gutheil Jenő: Veszprém város okmánytára. Oklevelek a veszprémi érseki és káptalani levéltárakból (1002–1523). Veszprém, 2007. (A veszprémi egyhm. múltjából 18.) – Schem. Vespr. 1916, 1975, 1984, 2000.

veszprémi székesegyház, veszprémi bazilika: a →veszprémi érsekség főtemploma, titulusa: Szt Mihály arkangyal. II. János Pál p. 1981. IX. 9: basilica minor rangra emelte . – 1. Tört. A →veszprémi püspökség alapítását 1001: a ravennai zsinaton hagyták jóvá, ahol a magyar egyházszervezet kérdéseit tárgyalták meg. A pannonhalmi alapítólevél 1002: említi a veszprémi ppséget; de a ~at csak Szt István kir. 11. sz. végén írt „nagyobb” legendája említi először: eszerint a veszprémi ppség egyházát István kir. felesége, Gizella építtette. Hasonló szellemben szól egy 1232: kelt okl., amely szerint az egyház alapítója Gizella kirné. Ebből eredően különösen előkelő helyet biztosítottak a m. egyházak között a ~nak azok a kiváltságok, melyek alapításától kezdve megillették: a ~ a királynék koronázó tp-a volt, benne állt a királynéavató trónszék, a „sedes reginalis". Itt őrizték Gizella kirné koronáját 1217-ig. Kegyurai a mindenkori királynék voltak. – Csák Péter nádor hadai 1276: kifosztották és feldúlták a szegyh-at. Az ezt követő helyreállítás eredményét az 1380. é. nagy tűzvész pusztította el. Ezután épült a ~ hosszú gótikus szentélye, Szűz Mária tiszt-re szentelt altp-a, és ekkor magasították fel DNyi- tornyát. A ~ ünnepélyes újraszentelése 1400: történt, majd a 15. sz: Vetési Albert (1458–86) pp. öltöztette új fénybe a reneszánsz művészetét sugárzó festményekkel az időtől megviselt ~at. A kk-ban 4 oldalkápolnája volt: é-on Szt György- és a Szentlélek-, d-en Szt László- és Szt Márton-kpna. A ~ és a kápolnák oltárai az említés évével: Szt Mihály arkangyal (1276), Mária Magdolna (1429–37), Szt Afra (1336), Szt András ap. (1395), Szt András és Benedek vt. (1429–37), Szt Ágnes (1429–37), Szt Balázs (1462), Szt Erzsébet (1486), Szt Gál és Szt Miklós hitvallók (1467), Szt Gergely pápa (1484), Szt Ilona (1462), Szt István kir. (1471), Szt János evang. (1336), Ker. Szt János és Szt Pál ap. (1401), Szt Katalin és Szt Dorottya (1429–37), Szentkereszt (1372), Szt Péter ap. (1430), Szt Péter ap. katedrája, Szt Péter vt. és Szt Miklós hitvalló (1490), Szt Ulrik (1399), Bold. Szűz (1240 után), Szt Imre (1369), Szt Miklós (1381), Szt György (1476), Krisztus Szent Teste és Mindenszentek (1476 táján), Szt László (1368), Szentlélek (1371), Szt Márton (1485). – A töröktől történt visszafoglaláskor 1566: leégett a ~ és romokban hevert 64 éven át. A török hódoltság korát jószerivel helyreállítatlanul élte végig. Kevésbé sérült altp-át Sennyei István (1628–30) pp. annyira rendbe hozatta, hogy istentiszteleti célokra alkalmas volt. A 17. sz. második felében a romos ~ köveit más építkezésekhez használták fel. – Barokk stílusú helyreállítására 1723: került sor Esterházy Imre ppsége (1723–25) alatt, amikor a falakra kívül-belül téglaköpenyezést készítettek, a többször megújított, átépített középkori boltozatok helyett fiókos dongaboltozatot emeltek a főhajóra gazdag barokk kifestéssel. A tornyokra vörösréz sisakok kerültek. Az utolsó nagy helyreállítás alkalmával, 1907–10: neoromán stílusban alakították át, lebontva a falköpenyezéseket és a barokk boltozatokat. Ezen az állapoton csak kis mértékben módosítottak az 1960-as, '70-es évek falkutatásai és műemlék-helyreállításai. –

2. Leírása Mivel a ~ belsejében az altp-ot leszámítva régészeti kutatás nem volt, csak egykorú épületek párhuzamaira, a 20. sz. eleji helyreállítás adataira és a megtalált faragványokra, falszövetekre lehet támaszkodni. Kizárható, hogy a Gizella kirné-féle tp. másutt v. más tájolással, más elrendezéssel épült volna, így a mai tp. magja 11. sz-i, háromhajós román stílusú bazilika. A ny-i torony előtt talán nyitott előcsarnok, átrium, k-en a mellékhajók mai egyenes záródásával egyvonalban félköríves szentély volt, kriptával v. altp-mal. A hajókat 5 oszloppár tagolta 6 szakaszra. A bazilikális rendszernek megfelelően a főhajó magasabb volt a mellékhajóknál, a mellékhajók magasságában palmettás párkány tagolta a hajófalat. A hajókat fafödém zárta. A főhajófalat tagoló vörös homokkő faloszlop-kötegek szerepe és kora nem egyértelmű: ha együtt készültek a fehér keménymészkőből faragott tagozatokkal, a román kori ~ (hasonlóan az elpusztult székesfehérvári kir. bazilikához) az Árpád-házi színszimbolikának megfelelően piros-fehér színhatású lehetett. – A gótikus időszaknak több emléke maradt. Az altp. 3-hajós, 3-szakaszú térkialakítása, fejezet nélküli oszlopai és boltozatának javarésze szinte érintetlennek tartható. A szentély d-i falában levő ülőfülkeként használatos, eredetileg gótikus ablak szerepe és helye nem egyértelmű. A szentélyablakok faragott kőrácsai utólag készültek, valószínűleg az 1907–10-i helyreállításkor. A hajó alatti kereszt alaprajzú kripta kora nem egyértelmű, boltozata talán a barokk kori újraépítéshez köthető. 1907–10: a barokk téglaköpenyezés lebontása folytán jelentősen megváltozott a tornyok aránya és a ny-i homlokzati architektúra. Ugyanekkor készült a kereszthajó, mely valójában „álkeresztház": alul előcsarnokot, felül a főhajóba nyíló empóriumokat tartalmaz. – A neoromán rekonstrukciót Aigner Sándor építész tervezte, az üvegablakokat Walter Gida, a figurális falfestményeket Szirmay Antal készítette. A festményeket az 1968–71: felújítás során frissítették fel, a szentély második világháborúban elpusztult ablakai helyére Árkayné Sztéhló Lili műveit helyezték. – A tp. oromfalas ny-i homlokzata alig látható a szűk utcában, jelentős viszont a gúlasisakos toronypár városképi szerepe. A d-i homlokzat, a tp. oldalnézete a szűkebb környezetben fontos: a magasba törő torony iker-harangablakaival, vakárkádos párkányaival, valamint a kereszthajó és a sekrestye kellemesen tagolják a hajók elnyúló tömegét. Csak közelről érvényesül, de mély benyomást kelt a d-i hajófal az 1968–76: folyt kutatás után: az egymást átmetsző, különböző stíluskorszakokról beszélő ablakok, eltérő falszövetdarabok érzékelhetővé teszik a tp. 1000 é. életét. A szentély ismét csak távolabbról érvényesül, onnan a városkép fontos eleme: a jellemző támpillérek közé fogott karcsú gótikus ablakokkal megnyíló épületrész a csaknem egységes barokk városképben a vár középkori voltára utal. – A ny-i homlokzat a neoromán kapuzattal 1909: készült, latin nyelvű kronogrammj: MIChaeLI saCra haeC aeDes IVbILat (E szentegyház Szt Mihálynak örvend. 1909). A kapu feletti ívmezőben két angyal között Patrona Hungariae domborműve. Kétoldalt a helyreállítás megrendelőinek címerei: Hornig Károly pp. (1888–1917) hétágú koronás címerpajzsa, átellenes mezőiben 2–2 oroszlán és sas, középen bástya (Veszprém vm. címeréből); a veszprémi kápt. apátsüveges címerpajzsa a gonoszt jelképező sárkányt legyőző Szt Mihállyal. A domborműveket és az eredeti román kori faragványokról átvett díszű oszlopbélletes kaput Keszler János faragta. A tornyok közötti előcsarnokban baloldalt, az é-i falon levő márványtábla a barokk újjáépítésre emlékeztet: pIe sVM ConDeCorata eX rVInIs (Romokból ékesített engem a kegyelet. 1723). A hajóban 2–2 oszloppár, majd 1–1 pillér és 1–1 oszlopköteg. A műmárvány oszlopok fejezeteit az eredeti, román kori, árkádos oszlopfők mintájára faragták. – A szentély középső üvegablaka a sátánt legyőző Szt Mihály arkangyalt ábrázolja. A szentély 2 oldalán 6-6 modern kanonoki stallum, közöttük ugyancsak modern szembemiséző oltár (Erdei Ferenc terve, 1976). Baloldalt, a diadalív előtt díszes historizáló ereklyeoltár áll, Boldog Gizella kirné Passauból 1996: hozott ereklyéjével. – A szentélyt és a hajót elválasztó diadalíven freskó, 2–2 angyal között a Bárány és az →evangélista szimbólumok evang. idézetekkel. A főhajó D-i hajófalán Szt István és Szt Imre, az É-in Szt László és Szt Margit freskói. Alattuk kör alakú medailonban az egyházatyák: D-en Szt Ágoston és Nagy Szt Gergely, É-on Aranyszájú Szt János és Nazianzoszi Szt Gergely. – A d-i oldalhajó mellékoltára feletti festmény Szt Imrét ábrázolja, amint fogadalmát teszi. Mellette az üvegablakon Szt Gellért képe. A további 3 színes üvegablak egyikén Gizella kirné, a másodikon a ~, a harmadikon Szt István látható. Az utóbbi két ablak között a Szt Anna oltár áll (1818), oltárképét 1910: Steiner Rudolf festette. A d-i oldalhajó ny-i falán Nep. Szt Jánost ábrázoló korábbi oltárkép látható. – Az é-i oldalhajó mellékoltárát Szűz Mária mennybevitele tiszt. sztelték. Balra tőle az üvegablak Szt Józsefet ábrázolja a gyermek Jézussal. A köv. üvegablakon Árpád-házi B. Ilona, majd a Szt Katalin zárda, végül a Szt Margit. Az utóbbi 2 ablak között Szt György oltára áll (1818). A Szűz Mária mennybevitele és a Szt Imre oltárokat Katona József veszprémi knk 1781: készíttette. Az é-i oldalhajó ny-i falán Borromei Szt Károly képe (1910) szintén Steiner Rudolf alkotása, 1950 e.  oltárkép volt. – Az altemplom k-i végében álló oltár a „Krisztuskoporsót" őrzi. Jobb oldalt nyílik Padányi Biró Márton sírkamrája barokk síremlékével, az ajtó felett kőcímere függ. Az ajtó mellett a törökök elleni harcban Korenicánál hősi halált halt Beriszló Péter veszprémi pp. (1511–20) restaurált reneszánsz sírköve áll. – A ~ főhajója alatt kereszt alaprajzú kripta jelentős egyh. személyek, kiemelkedő egykori polgárok síremlékeivel, osszáriummal. –

3. Pneumatikus, kúpládás orgonáját (II/21/19 m/r) 1910: Rieger Ottó orgonagyár építette (op. 1588.) Kivitelezése 13.000 Koronába került. 1939: uaz javította, hangolta. 1952: Szunyi István (Budapest–Soroksár) javította, alakította. 1987: a Mészáros Károly – Keve József – Morvai György orgonaépítő és -javító cég (Budapest) a pneumatikus traktúrát elektromosra alakította át, új játékasztalt épített és a hangszert egy trombitaregiszterrel bővítette. – 35 mázsás nagyharangját 1725: Bécsben Schleigel Ulrich öntötte. A Szt István harang 970 kg, Szt József harang 700 kg, a Szt Anna harang 220 kg, a Szűz Mária harang 125 kg. Ba. L.–Ba. P.

Ádám Iván: A veszprémi szegyh.. I–II. rész. Veszprém, 1912. – Veszprém múltja és jelene. Veszprém, 1912: 1. (Békefi Remig: Veszprém a középkorban.) – Dornyay Béla: Veszprém és környékének részletes kalauza. Bp., 1927. (Részletes helyi kalauzok, 10.) – Korompay. 1957.  –Veszprém Megyei Múzeumok közleményei. 13. Történelem. Szerk. Kralovánszky Alán–Palágyi Sylvia. Veszprém, 1978: 113. (Nagybákay Péter: Beriszló Péter veszprémi pp. címeres sírköve.) – Pfeiffer–Szigeti 1985. – A Veszprém Megyei Múzeumok közleményei. 1. Veszprém, 1963: 115  (Tóth Sándor: A veszprémi szegyh. középkori kőfaragványai. A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése.) – A veszprémi egyhm. papságának névtára. 1975. Veszprém, 1976. – Gutheil 1977. – TKMK 639. Bp., 2000. (Erdei Ferenc – Dercsényi Balázs: Veszprém. A szegyh. története, leírása.) – Solymosi Ferenc–Czár Attila: Magyarország orgonái. Kiskunhalas, 2005. – Balassa–Kralovánszky 2006. – Gutheil Jenő: Veszprém város okmánytára. Okl-ek a veszprémi érs. és kápt. levéltárakból (1002–1523). Veszprém, 2007. (A veszprémi egyhm. múltjából 18.)