viator (lat. ‘úton lévő’): 1. az ókori rómaiknál állami küldönc, hírvivő. – 2. lelki értelemben a földön élő, az élet útját járó ember, aki úton van az égi haza felé. Sajátossága a →vándorállapot. **
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.