🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > világégés
következő 🡲

világégés: 1. A fogalom. a) 2Pt 3,7.10.12: az →ítélet napján (3,7), az →Úr napján (3,10) a →világ tűz martalékává válik. Ahogy Noé korában a →vízözön elpusztította az ősvilágot, a tűz kozmikus katasztrófát idéz elő a szó fiz. értelmében: az egek (vsz. az égboltozat) nagy robajjal megszakadnak, lángba borulnak, az elemek (a csillagok v. azok az elemi alkotórészek, melyekből a világ áll) a tűz hevétől felbomlanak v. megolvadnak (3,10.12). – b) Az Úr napja bemutatásának hagyományos módjától 2Pt leírása személytelen jellegével szembeötlő módon eltér. Míg az ÚSz más helyein a győztes és üdvösséget hozó Krisztus személyes eljövetele áll az eszkat. események középpontjában, és a kozmikus jelenségek, ha elengedhetetlenek is, inkább csak díszletül szolgálnak; 2Pt ezeket a kísérő jelenségeket állítja elénk tűz formájában, legalábbis negatív szempontból (a pozitív szempont az →új ég és új föld). A parúzia itt nem úgy értendő, mint Krisztus végérvényes eljövetele dicsőségben (amire a 3,14 céloz, ha csak személytelenül is), hanem katasztrófának kell felfogni, mely a kozmosz pusztulását jelenti fiz. értelemben véve. – c) Ez azonban nem zárja ki, hogy a szóban forgó részlet tartalmát ne erkölcsi és szoteriológiai tanításként értelmezzük. A tűz fogalma az eszkat. üdvösségben való hit szolgálatában áll – egyszer Isten végét veti a bűnnek, a rossznak (vö. 3,7 és 3,9.11), új kozmoszt teremt, ahol az igazság lakik (3,13;. Iz 65,17; 66,22; Jel 22,1). A ~ tehát a szerzőnek a romlott jelen világ végéről alkotott elképzelését tükrözi, melyre saját kora is rányomta bélyegét. – 2. Eredete. a) A ~ fogalmával a szibillai jóslatokban is találkozunk; ezek részletesen bemutatják, hogy miként fogja a világot a tűz megsemmisíteni. Rokon gondolatok a gör-öknél, a perzsáknál és más népeknél is föllelhetők. Mint Hérakleitosz, úgy a →sztoicizmus is számol egy időszakonként rendszeresen ismétlődő ekpüroszisz-szal, ~sel, amikor a világ áldozatául esik őselvének, a tűznek, hogy aztán újra létrejöjjön. A perzsa eszkatológia egy csillagot említ, mely a földre hull és az ércet a hegyekben megolvasztja; ebből tüzes lávafolyam támad, mely elönti a földet és iszonyatos kínokat okoz a bűnösöknek, az igazak azonban úgy fogják érzékelni, mintha langyos tejben fürdenének. – b) Jahve haragjával és az ítélet napjával kapcsolatban gyakran esik szó az ÓSz-ben a →tűzről. A legtöbbször Isten fölségének v. büntetésének bemutatására szolgál (Iz 30,30; 60,15; Jer 15,14; 17,4; Mik 1,3; Náh 1,6; Mal 3,1.19), olykor azonban kozmikus méretekben is előfordul (vö. MTörv 32,22; Szof 1,18; Iz 51,6: „szétoszlik az ég, mint a füst”). Biztos, hogy a 2Pt elsősorban ezeken a hagyományos elképzeléseken alapszik. Másfelől viszont a szerző fizikai–kozmikus kérdések iránti érdeklődésének is volt szerepe a 2Pt megírásában; ugyanígy apologetikai hajlamának is, mely arra sarkallta, hogy szkeptikus olvasói számára az Úr eljövetelének hittételét felfoghatóvá tegye. R.É.

BL:1929.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.