visszaélés: hatalomnak az erkölccsel, ill. a természetes vagy tételes joggal ellenkező használata. – Aki az egyh. hatalommal v. tisztséggel, megbízatással visszaél, mégpedig akár cselekvéssel, akár mulasztással, →büntetendő cselekményt követ el (1389.k. 1.§, vö. CIC 1917:2404.k.). Az itt említett egyh. hatalom lehet akár az egyh. rend szentségében kapott rendi hatalom, akár egyházkormányzati hatalom (vö. 129.k.), a tisztség pedig bármilyen hivatalos egyh. megbízatást jelölhet. – A ~ek büntetésére – hacsak már valamilyen törv. v. parancs külön büntetéssel nem szankcionálta – az 1389.k. 1.§-a kötelező, de a cselekmény v. a mulasztás súlyossága szerint megválasztandó meghatározatlan büntetést rendel. Ez a büntetés lehet a hivataltól való megfosztás is, mely mint örökre szóló jóvátevő büntetés egyébként (külön törvényi utalás nélkül) meghatározatlan büntetésként nem volna kiszabható (vö. 1349.k.). Sz.Sz.A.

Erdő 1991:527.