🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > vitalizmus
következő 🡲

vitalizmus (a lat. vita ‘élet’ szóból): tanítás, amely az életet nem csupán fizikai és kémiai tényezőkre vezeti vissza, hanem bizonyos anyagtalan tényezők is szerepet játszanak a szerves élet kialakításában és működésében. – Az arisztotelészi természetbölcselet szerint a →materiát a →forma határozza meg és ad neki határozott létet. A ~ ezt a magyarázatot a szerves világra szűkíti le, s ott beszél életadó formáról. Ezzel szembenáll a mechanikus magyarázattal, amely csupán anyagi tényezőkről beszél az élők világában is. Minden materializmus egyúttal mechanizmus, de nem minden mechanizmus materializmus. →Descartes pl. az állat és az ember testét úgy tekintette, mint Istentől megszerkesztett gépet. – A 18. sz-tól kezdve a ~ a vis vitalisra, az éltető erőre hivatkozott, mint a szerves élet hordozójára. Az új ~ magyarázata a Darwin által hirdetett leszármazáselméletre való reakcióként keletkezett. Meg kell jegyeznünk, hogy az →entelecheia, az éltető elv bizonyítása v. cáfolata nem mehet végbe pusztán fiz–kém. módszerrel, hiszen az csak anyagi, fiz. és kém. összetevőket találhat. Azt azonban joggal lehet kérdezni, hogy mi hozza létre az anyagi faktorok csodálatos együttműködését és kompenzációs törvényszerűségét. G.F.

LThK X:820.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.