🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > változás
következő 🡲

változás, mozgás (gör. kinészisz): a lehetőség megvalósulása, a képességiség állapotából a kész valóság állapotába való átmenet. – Magyarázata Arisztotelésznél az anyag-forma fogalompárnak megfelelően a →lehetőség és a →ténylegesség fogalompárja. A ~ módjai: 1. Keletkezés (geneszisz) és elmúlás (phthora), a nem-létből a létbe, vagy a létből a nem-létbe való átmenet, ami a dolog egész állagát érinti (szubsztanciális ~,  pl. az elemek vegyülésével keletkező új szubsztancia). 2. Mennyiségi változás a dolog növekedése vagy csökkenése révén. 3. Minőségi változás a tulajdonságok változása (pl. színváltozás) révén. 4. Térbeli változás ha valami helyzetét változtatja. Minden ~ →térben és →időben történik. – A ~ kiindulópontja a lehetőség, végpontja a ténylegesség. Semmiből semmi sem jöhet létre, minden, ami létrejön, eredetileg a lehetőség állapotában van. Ez az állapot nem a semmi, a lét teljes hiánya, hanem a viszonylagos nem-lét, a befejezetlenség állapota; a valóságos lét hiánya az annak megszerzésére képes létezőben. Pl. a magban benne rejlik, képességileg adva van a belőle kifejlődő növény, az ércben megvan a lehetőség arra, hogy belőle szobor készüljön, az emberben megvan a képesség (dispositio) különböző tulajdonságok felvételére. – Az anyag-forma fogalompárhoz viszonyítva az anyag a lehetőséggel, a forma pedig a ténylegességgel azonos. Anyag és lehetőség, forma és ténylegesség mint metafizikai mozzanatok összeesnek. De míg az anyag-forma viszony inkább sztatikusan szemlélteti a valókat, a valók létét alkotó elveket mutatja be, addig a lehetőség és ténylegesség dinamikus létmozzanatot fejez ki, a valók különböző állapotait, fejlődési stádiumait szemlélteti. Általánosságban azonban a lehetőség és ténylegesség elve tágabb, mint az anyag-forma elv, mint az az arisztotelizmus későbbi fejlődése során (a létesülő és az örök szellemi való épp e fogalompárral történő megkülönböztetésében) kifejezésre jut. – A forma aktív, tevékeny principium, mely arra törekszik, hogy az anyagot mindjobban áthassa, hogy mindinkább érvényesüljön. Anyag és forma egymásra vannak utalva. A forma csak az anyagban valósulhat meg s az anyag a forma által lesz meghatározott léttartalommá. A forma tehát a dolog célja, entelekheiája. A dolog annál inkább „létezik”, mennél tökéletesebben képes benne a forma kibontakozni. – Az önmagában változatlan formának a változásnak alávetett anyagban történő kibontakozásával magyarázza Arisztotelész a fejlődés mibenlétét. Ehhez az értelmezéshez az elhatározó indítást kétségtelenül biológiai vizsgálódásai adták. A forma belülről működő életelv, mely az összetett lény részeit egységbe szervezi s a szerves egész célszerű fejlődését irányítja. **

KL IV: 445. – Kecskés 1943:129.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.