🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > végrehajtó
következő 🡲

végrehajtó (lat. exactor): az egyházjogban fölhatalmazott személy törvény, rendelet, ítélet, végzés tudtuladására és érvényesítésére. A fölhatalmazás származhat illetékes hatóságtól (pl. adó~) v. magánszemélytől (→végrendeleti végrehajtó). A ~ gyakran →tartozást hajt be. – A Szentírásban a törvény tiltotta a kölcsön behajtását ~ által (Kiv 22,25). Izraelben a hivatalos ~ jelenléte az idegen elnyomás jele volt (Iz 3,12; 14,2.4; Zak 9,8). Lk 12,58: az irgalmatlan igazságosság képe. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.