🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > vérbosszú
következő 🡲

vérbosszú (lat. vindicta): az emberölés megtorlása. Maradványa a →vérdíj. A Szentírásban ember vérének erőszakos kiontása az égbe kiált →bosszúért (Ter 4,10; 2Mak 8,3; Jób 16,18 kk.; Ez 24,6–8;. Ter 37,26; Iz 26,21). Jahve, akié a vér (mint az adott élet székhelye), a vért – a ~t álló által – visszaköveteli annak kezéből, aki kiontotta; érvénybe lép a megtorlás, a →megfizetés törv-e (ius talionis). Az idevágó rendelkezések: Ter 9,6; Kiv 21,12–23; Lev 24,17–21; Szám 35,16–33; MTörv 19,11–13. Példák: Ter 27,45; 42,44; Bír 8,18-21; 9,23 kk.; 2Sám 1,16; 2,22 kk.; 3,27.30; 4,11; 14,7.11; 2Kir 14,5; 2Krón 24,25; 1Mak 9,38–42. Olykor maga Isten áll bosszút vértanúi véréért: Jel 6,10; 16,6; 19,2. A törv. csak magát a szándékos gyilkost ítéli el, családját nem (MTörv 24,16; 2Kir 14,6; 2Krón 25,4); aki akaratlanul ölt meg valakit, annak →menedék járt. –

2. Jogtörténet. A minden népnél megtalálható ~ az erkölcsi és jogrend magasabb szintjén szűnt meg. A nemzetségek közötti viszonylatban a nemzetség egyik tagjának sérelme kívülálló részéről az egész nemzetség sérelmének számított, amiért maga a nemzetség állt bosszút. A sértettnek és családjának a joga és kötelessége(!) volt a jogsértéssel felborított rend helyreállítása: a közösség őrködött azon, hogy a bosszúra jogosult „ne bújjon ki” e kötelezettség alól, sőt segítséget is nyújtott annak végrehajtásához. A felelősség kezdetben kollektiv felelősség volt. A jogsértő családjának ill. nemzetségének tagjait korukra, nemükre való tekintet nélkül meg lehetett ölni, őket minden vonatkozásban ellenségnek kellett tekinteni. A csoport szolidaritása mind aktív, mind passzív vonatkozásban megmutatkozott: az áldozat nemzetsége segítette a bosszúállót, az elkövető nemzetségének viszont viselnie kellett a bosszú következményeit, ami nemcsak a vétkest, hanem rokonait, sőt nemzetségének más tagjait is sújthatta. A vérbosszú jelentősége annak jogi tartalmában rejlett: garanciát jelentett a nemzetségek szabályainak megtartására. – A nemzetségi szinten még jól funkcionáló vérbosszú a törzsi szerveződésekben már nem volt tovább tartható. A törzsek közös zsákmányszerző életmódjára, az összehangolt hadvezetésre berendezkedett társadalmak nem engedhették meg, hogy a vérbosszú okozta előre ki nem számítható erőszak gyengítse a törzsi egységet: a közösségek a közhatalom kisegítő szerepe mellett a magán-igazságszolgáltatásra tértek át, melynek rendszerében az állam nem alkotott anyagi jogi szabályokat, csak az eljárás keretét szabályozta. Meghatározta a megtorlás gyakorlásának módját, de a sértettre bízta annak végrehajtását, azaz a büntetőigény a sértettet vagy családját illette meg. – Mo-on I. (Szt) Istvánig a család kötelessége volt. –

3. Az Egyh. a →menedékjoggal térben, a →treuga Deivel időben korlátozta ~t. Azzal, hogy megtiltotta a ~, ha az →emberölés nem volt szándékos, leszűkítette a ~ terjedelmét, s ezzel megtörte a ~k végtelen láncolatát. R.É.–Major Melinda

Eckhart 1946:167. – BL:1915.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.