vízkereszt, epifánia (gör.-lat.), Háromkirályok: 1. Urunk megjelenésének ünnepe jan. 6-án (→jelenés, →teofánia); a →karácsonyi ünnepkör záró- és a →farsang kezdőnapja. A m. ~ név az e napon végzett →vízszentelésből ered. – →Alexandriai Kelemen szerint először a gnosztikus és eretnek →Bazilidesz követői emlékeztek meg I. 6: →Jézus keresztségéről, mert azt vallották, hogy az ember Jézus a keresztségkor vált Isten Fiává. E napot az egyiptomiak is a Nap és a Nílus vize ünnepeként ismerték. A ker-ek körében 312–325: kezdett terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a →kánai menyegzőnek és a →Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája K-en Urunk keresztsége (erre emlékeztet a vízszentelés); Ny-on a Háromkirályok látogatása (Szt Ágoston és Nagy Szt Leó p. ~i beszédeiben csak erről van szó). A →gallikán liturgiában az ünnep tárgya a →kenyérszaporítás is (vö. Mt 14,13–21; 15,32–39; Mk 6,31–44; 8,1–10; Lk 9,10–17; Jn 6,1–15). – A II. Vat. Zsin. után I. 6: a Háromkirályok látogatásának ünnepe →vízszenteléssel; Jézus keresztségének ünnepe a köv. vasárnap. A kánai menyegzőről egy közbeeső hétköznapon emlékezünk meg. – ~tel kezdődik a →házszentelés időszaka. – 2. A k-i műv-ben az ünnep képe Jézus keresztsége. – 3. A m. népi kalendáriumban a karácsonyi ünnepkör zárónapja, a →farsang kezdete; a →víz, →só, →kréta és →ház szentelésének, régebben a →mozgó ünnepek meghirdetésének napja. – A lányok számára férjjósló nap. Még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt édességet, a fát tűzre teszik, csak egy ágacskát tűznek belőle a sztkép mögé a gonosz ellen. Délben és este még folyik a vendégeskedés, esti harangszó után a kántálás és a csillagjárás (tractus stellae; →misztériumjáték). – Egyéb szokásaiban gonoszűző és szerencsevarázslónap; időjárásával a tél hosszára, a nyár esős v. száraz voltára, így a termésre, főleg a bortermésre ad előjelt.  **

MN IV:270. – Radó 1960:1132. – Onasch: 105. – MN 1990. VII:114. (Tátrai Zsuzsanna); 399 (Bárth János); 430. (Bartha Elek) – Székely 1995:140.