Wesselényi Ferenc, gr. (1605–Zólyomlipcse, 1667. márc. 23.): nádor, főtábornagy. – A ref. Wesselényi család Mo-i ágában született. Apja, W. István II. Ferdinánd (ur. 1619–37) udvari tanácsosa volt. ~t a nagyszombati jezsuiták nevelték. Katolizált és katona lett. Nagyon fiatalon harcolt a Habsburgok oldalán a tör., majd IV. Ulászló lengy. kir. csapatában az or-ok és tatárok ellen. Utóbbiakért lengy. honosítást és uradalmat kapott. II. Ferdinánd gróffá tette, s kinevezte Fülek várparancsnokává. 1644: Bevette Murányt, Széchy Mária segítségével, aki feleségül vett. 1647: Mo. főtábornagya, s harcolt a svédek, majd Rákóczi György ellen. 1655. III. 15: a →pozsonyi országgyűlésen nádorrá választotta. 1663: a tör. ellen harcolt. A →vasvári béke után a →Wesselényi-összeesküvés élére állt, mely ~ről kapta a nevét. Az összeesküvés leleplezése előtt meghalt. **

Pallas XVI:1026.

Wesselényi István, hadadi br. (Gerend, 1674. aug. 21.–1734. ápr. 27.): főispán. – Már 1699: Közép–Szolnok vm. főispánja. Ez évben vette feleségül Bánffy Katát. Kezdettől a Habsburgok híve, ezért a →Rákóczi szabadságharc kitörésekor, 1704. VIII. 4: Hadadról Szebenbe menekült, de Rabutin kormányzó nem bízott benne, ezért felügyelet alatt tartotta. 1708. XI. 15: Rabutin halála után a kir. nem töltötte be a kormányzói széket, hanem megbízottakra ruházta kormányzást. Egyikük ~ lett, 1710–13: a megbízottak eln-e. 1715: az →erdélyi országgyűlés és tábla eln-e. 1719: belső titkos tanácsos. 1733. II. 16: a szebeni ogy. elsőként jelölte a kormányzói székbe, de ~ a kinevezése előtt meghalt. – Az 1701–08. év eseményeiről naplót vez. **

Szinnyei XIV:1536.

Wesselényi Miklós, id., hadadi br. (Zsibó, Közép-Szolnok vm., 1750. dec. 11.–Zsibó, 1809. okt. 25.): helyettes főispán, a „sibói bölény” (Nyírő József). – A ref. Wesselényi család erdélyi ágában született. 1767: huszár lett, 1772: kapitányként vett részt Lengyo. Au-nak juttatott része elfoglalásában. A galíciai helyőrségben indulatos természetéből és testi erejéből fakadó túlkapásai miatt el kellett hagynia a katonaságot. 1777: a szebeni zárdából elrabolta és feleségül vette Cserei Ilonát. Ezután Zsibón élt. Liberális eszméi miatt összeütközésbe került a királyhű Haller gr-fal, 1781: hadra kelt ellene és a Haller-vár egy védőjét elfogta. Emiatt II. József (ur. 1780–90) Kufstein várába záratta, ahonnan csak 1789. XII. 15: szabadult. – 1891–1809: az erdélyi ogy-eken az ellenzék vezére. 1804: Közép-Szolnok vm. h. főispánja. Élénk kapcsolatot tartott az írókkal. 1809: visszavonult Zsibóra. M. F.

Pallas XVI:1026. – Nyírő József: A sibói bölény. Reg. 1–2. köt. Kolozsvár, 1928.

Wesselényi Miklós, ifj., hadadi br. (Zsibó, Közép-Szolnok vm., 1796.–Pest, 1850. ápr. 21.): táblabíró, politikus, az „árvízi hajós”. – Id. W. Miklós és Cserei Ilona fia. 1818-: résztvett a vm-gyűléseken. 1821–22: hosszabb utazást tett Fro-ba és Angliába. Indulásakor, 1821. X. 12: Cenken meglátogatta →Széchenyi István gr-ot, aki csatlakozott hozzá az útra. Hazatérve ~ az ogy-en az ellenzék vezére. 1830. XI. 17: a MTA az ig.-tanács tagjává, 1831. II. 15: vidéki tb. tagjává választotta. A zilahi ref. gimn. főgondnoka, több vm. táblabírája. – 1834: perbe fogták: a m. kir. tábla amiatt, hogy az ogy. tárgyalásait kőnyomatos formában sokszorosította, az erdélyi tábla egy, az örök váltságról a Szatmár vm-i közgyűlésen mondott beszéde miatt. Ügyvédje →Kölcsey Ferenc volt. Elítéltetése előtt volt Pesten 1838. III: az árvíz, melyben önfeáldozó segítségnyújtásával vált híressé. Fogságát a budai várban, majd önkéntes száműzetésben, Gräfenbergben (Nürnbergtől É-ra) töltötte, ahova szembetegsége miatt vonult vissza, s itt megvakult. – 1848: rövid időre visszatért Pestre, de már nem volt olyan hatása, mint fiatal korában. Újra visszavonult Gräfenbergbe. 1850: haza akart költözni, de útközben meghalt. – M: A régi híres ménesek egyike (zsibói) megszűnésének okairól. Pest, 1829. – Balítéletekről. Bukarest, 1833. – Erdély nagyfejed-ség 1834. eszt. máj. 26-kára Kolozsvár sz. kir. városba hirdetett ogy-ének jegyző kve. [2. kiad.] Kolozsvár, 1834. [Az első kiadást ~ saját, e célra berendezett nyomdájában nyomatta; mielőtt azt befejezték volna, a páldányokat elkobozták s megindították ellene hűtlenségi pörét. Egy péld. (1-82. lapja) Dobrowsky kvkeresk. birtokában megmaradt. A Wesselényi nyomdának más terméke nem volt]. –  Szózat a m. és szláv nemzetiség ügyében. Lipcse, 1843. – Teendők a lótenyésztés körül. Kolozsvár, 1847. **–88

Szinnyei XIV:1540. – Csengery Antal: M. szónokok és státusférfiak. [Pol. jellemrajzok] Pest, 1851. – Kat. Szle 1913. (Pompéry Aurél: Kossuth Lajos 1837/39-iki hűtlenségi perének tört-e kapcsolatban ~ hűtlenségi és az ifjak felségsértési perének tört-ével)