Y, , üpszilon, ipszilon: 1. a görög ábécé 20., a latin ábécé 22. betűje.  Eredetileg a gör-öknél az „u" hang, a lat-oknál az „u" és a „v" hangok jele. Később a gör-öknél az „u" hang ü-re változott. Kr. 100 k. a rómaiak az y-t újra átvették a gör. „ü" jelölésére. Az ol-ok „i" -t írnak helyette, a fr-k , ném-ek, sp-ok ~nak írják, de „i"-nek ejtik. – A m-ban magánhangzóként „i" hangértéke van, a 19. sz-tól csak régi nemesi családnevekben; a gy, ly, ny, ty  kettős mássalhangzók egyik tagja. – 2. A pithagoreusoknál az életút elágazásának, az erény és a bűn közötti választás jele. – 3. A kereszt egyik formája, →villáskereszt. **

Vanyó 1988:151.