🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zajgha
következő 🡲

Zajgha Béla (Bükkösd, Baranya vm., 1866. jan. 12.–Pécs, 1926.): igazgató-tanító. – Szülők: János takács mester, Gold Éva, neje: Mese Ilona. Tanítói okl. 1885: Pécsett szerezte, Németladon, 1886: Tapsonyban oszt-tanító, 1887: Dombegyházán nev., 1888: Szentkatalinán, 1889: Németladon kántor-tanító, 1898: Dinnyeberkiben, 1899: Újpalotán, 1904: Páspusztán uradalmi tanító, 1910–: ig-tanító. – Írásai: Népisk. Tanügy (1885), Tanítóbarát (1890), Néptanoda (1894),  Képes reálolvasókv. (1900: Szőlőművelés), Ethnographia (1901: Szentivánnapi népszokások), Nevelő-Oktatás (1901), Kat. Kántor (1915), M. Méh (1922), Nemzetnevelés (1923); énekszerzeményei a Kat. Kántor mellékletében. – M: Egyházi énekek. Eger, 1917. – Betűjegye: (Z. B.) (Népisk. Tanügy) 88

M. közalkalmazottak alman. Bp., 1937:855. – Gulyás–Viczián XXXIII: (kz-ban)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.