Zakarjás János SJ  (Gyöngyös, Heves és Külső-Szolnok vm., 1719. okt. 13.–Komárom, 1772. szept. 14.): misszionárius, plébános. – Szülővárosában és Trencsénben tanult, Nagyszombatban 1739. X. 20: lépett a  r-be. 1745: tanítani kezdett, 1748: szentelték pappá, misszióba jelentkezett. 1749 elején indult Spo-ba, Bécsből Grazon át Genovába, onnan hajóval Cádiz kikötőjébe. 1,5 évet töltött főleg Córdobában; elvégezte a missziós munkára felkészítő szemináriumot és megtanult spanyolul. 1750. X. 12: Cádiz kikötőjéből Éder Ferenccel együtt indultak Amerikába. – Utazásuk részleteit ~ hazaküldött leveleiből ismerjük: XI. 2: vetettek horgonyt Teneriffében (Kanári-szgk), majd viszontagságos vitorlázás után XII. 8: pillantották meg Martinigua (Martinique) szigetét. Kikötés nélkül folytatták útjukat, s 17: érkeztek meg Cartagena kikötőjébe. Itt társaikkal együtt egy kisebb, egyárbócos hajót béreltek, és azzal folytatták útjukat a Panamai-földszoros K-i partján fekvő Puerto Bello (ma: Portobelo) kikötőjébe, s onnan a Chagres torkolatáig. Itt kisebb hajóra szállva feleveztek a folyón Cruces településig, ahonnan öszvérekkel keltek át a földszoros Ny-i oldalán fekvő Panama városába (1751. II. 16.). Innen Peru kikötőjébe, Callaóba vitorláztak, majd 1751 közepe táján megérkeztek Limába, a jezsuita rendtartomány perui közp-jába. – A provinciális ~t is arra a vidékre irányította missziós munkára, ahova Édert küldték: Moxitaniába. Amazóniának ez a trópusi dzsungelvilága az Andok lábai előtt, a Beni, Mamoré és Iténez folyók között terül el, a vadonban szétszórtan mojo és más indián népcsoportok éltek. ~ működésének központja vsz. a Mamoré partján épült San Javier misszió volt, de leveleiből tudjuk, hogy végigjárta az említett 3 nagy folyót, vsz. azok mellékágait is, sőt eljutott a már portugálok ellenőrzése alatt álló Madeira folyóhoz is. Nehezebben viselte el a forró, nedves klímát, mint Éder, egészségének helyreállítása érdekében huzamosabb időt töltött a magas fekvésű Cuzcóban. –  Perui működésének későbbi szakaszáról kevés adatunk van. Feltehetően 1767: Limában érte a sp. kir. kiutasító dekrétuma, és 1768: tért vissza Eu-ba. 1770–: Komárom plnosa haláláig. – Leveleinek egy részét ifj. Szinnyei József találta meg, amikor az egy-i könyvtárban a Kaprinai kz-gyűjteményt tanulmányozta. Tartalmukról előadást tartott a M. Földr. Társaság ülésén. A közzétett 10 levél címzettje Bartakovics József érs., egyet ~ →Kéri Ferenchez intézett. Az utolsó levél dátuma 1756. IV. 18. **

Földr. Közlem. 1876. 332. – Szinnyei. XIV:  1717. – JTÉ 1942: 392. (s.v. Zacharias) (*Gyöngyös) – FMT 1991,9:31 (Balázs Dénes: Adalékok a dél-amerikai m. utazók munkásságához.) – M. utazók lex. 1993: 423. (*Nagyszombat, 1720 k.!) – Gulyás–Viczián XXXIII: (kz-ban)