Zboró, v. Sáros vm. (Zborov, Szl.): 1. vár. A tatárdúlás (1241–42) után épült kir. várként. Később a Czudar, Rozgonyi, Tarczay, Serédy, majd a Rákóczi család birtokolta Makovica néven. Udvarán állt az 1640: Báthori Zsófia által építtetett Szt Zsófia-tp. 1684: cs. csapatok vonultak be a Thököly kezén levő várba, amikor 1703: kivonultak, felrobbantották. Szabálytalan alaprajzú, 3 védőövből álló, tornyokkal védett erősség volt. Központjában egy ötszögű öregtorony állt. Jelentős romjai maradtak. A faluban álló Rákóczi-kastélyt az I. vh. idején rommá lőtték. – 2. plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. bártfai esp. ker-ében. 1645: alapították. Tp-át 1550: Antiochiai Szt Margit és Szt László kir. tit-ra sztelték, a mait 1901: építették. Akv. 1895-től. Kegyura 1880: Erdődy Károly gr. Anyanyelve 1880: szl., m., ném. – Filiái 1917: Alsómerse, Alsópagony, Biharó, Borókás, Cseres, Cigla, Endrevágása, Esztebnek, Esztebnekhuta, Felsőmerse, Felsőpagony, Hosszúrét, Utás, Komlóspatak, Miklósvölgye, Undavafő, Regettő, Szemelnye, Váradka. – Lakói 2000: 2650 r.k., össz. 2700. Bá.B.–**

1. Varjú 1932:94. – Vártúrák III:303. – 2. KTN I:275. – Gerecze II:716. – Schem. Cass. 1915:76; 2000:48. – Divald 1999:302.