zarándokhely: szent hely, →zarándoklat célpontja. Szinte minden vallásnak vannak olyan helyei, ahol az általa tisztelt istenség szívesen nyilatkozik meg, gyakrabban siet a hozzá folyamodók segítségére, s az itt bemutatott kultusz számára különösen kedves. Egy helyet ~lyé avathat istenjelenés, vallásalapító, hős v. szt működése, ereklyéi. – 1. A nemkeresztény vallások ~ei: Japánban a fő ~ Isében a napistennő, Amaterasu tp-a. A legnépszerűbbek egyike Kwannon, a segítő istennő sztélye. Híres ~ a Fudzsi-jama, Japán legmagasabb vulkánja és egyéb hegyek. – India a ~ek földje, különösen a Himalája és Kasmír körzetében. Sívának több mint 60, Kalinak, Visnunak és Krisnának szintén sok ~e van. A szt folyók, a Gangesz, a Jumna és a Nardaba ~ek:. Aki e folyókban megfürdik, megszabadul a testi-lelki tisztátalanságtól; a fürdés idejét a papok csillagászati alapon határozzák meg. – Egyiptom. Hérodotosz említi, hogy a Níluson hajón tett zarándokutat Bubasztiba, Seket sztélyéhez. Híres ~ volt Ammon sztélye. – Az ókori Görögországban Kosz és Epidaurosz Aszklepiosz-sztélyei a gyógyulást keresők ~ei voltak. ~nek tekinthetők Olimpia, Delfi és Eleusz, ahová rendszeresen sereglettek nemcsak a játékok, hanem vallásos cselekmények miatt is. – Az ókori Rómában Jupiter, Diana és Junó tp-ai voltak ~ek. – A buddhizmus kezdetben csak a szerzeteseket kötelezte zarándoklatra. A hívők azonban egyre nagyobb számban keresték föl azokat a helyeket, melyeket Buddha születése (Kapilavastu), megvilágosodása (Budh Gaya), tevékenysége (Benáresz), halála (Kusinagara) s ereklyéi (Ceylon szg-én foga és lábnyoma, Rangoonban hajszálai) szteltek meg. Kínában az ősi taoista sztélyek alakultak buddhista ~lyé. Tibetben és Mongóliában Lhasza, Tashilumpo és Urga nagy ~ek, ahol a szerz-ek és a hívek a lámában az újra megtestesült Buddhát tiszt. – Az iszlám 5 alaptörv-ének egyike a mekkai zarándoklat, melyen egy muszlim életében legalább egyszer részt vesz. A zarándok e célra felöltött ruhában hétszer megkerüli a Kába-követ, megcsókolja, iszik a Zamzam kút vizéből, fölmegy az Arafát hegyre, leszáll Mina völgyébe. Majd visszatér a Kábához és leteszi ruháját. Ezután megkapja az al-hagg (‘a zarándok’) címet. A siíta muzulmánok Mekkába nem léphetnek be, zarándoklatukat Ali sírjánál végzik. – 2. Az Ószövetség ősi ~ei Beerseba, Bétel, Dán, Gilgal, Jeruzsálem, Siló. Dávid és Salamon központosította a kultuszt, s ez maga után vonta, hogy egész Izr. a jeruzsálemi tp-ba zarándokolt (1Kir 8). I. Jerobeám Palesztina É-i részének pol. okokból külön zarándokhelyeket létesített (12,26–30). Szamaria eleste után Jozija kir. megkísérelte az egység helyreállítását és →húsvétra Izr. fiainak egybegyűjtését Jeruzsálemben (2Krón 35). A törv. a 3 nagy ünnepre (húsvét, pünkösd, sátoros ünnep) előírta a közp. szentélybe zarándokolást (Kiv 23,17; MTörv 16). 1Sám 1,3 és Lk 2,41 alapján föltehető, hogy a gyakorlatban elég volt az évi egyszeri ~. A szórványban élők legalább egyszer életükben szintén kötelesek voltak elzarándokolni Jeruzsálembe. A próf-k a végső időben a pogányok ~ával is számoltak (pl. Iz 2,1–5) annak jeleként, hogy Isten uralma minden népre kiterjed. Az ÚSz-ben az a gondolat (elsősorban: Zsid), hogy Isten népe úton van az égi haza felé, nem a jeruzsálemi ~hoz kapcsolódik, hanem Izr-nek az Ígéret földje felé vándorlásával van összefüggésben. – 3. A kereszténység ~ei az Úr Jézus, a Szűzanya és a sztek kultuszához kapcsolódnak. – a) A Szentföld. Az első ker-ek tisztelettel vették körül Jézus születésének, életének, szenvedésének és megdicsőülésének helyeit. E tiszt-et a rómaiak tudatosan irtották, a szt helyekre pogány sztélyeket állítottak (pl. a Golgota fölé Afrodité-szentélyt). Nagy Konstantin a Szt Sír és a Kálvária fölé, Szt Ilona az Olajfák hegyén és Betlehemben baz-t épített. Zarándokházakat nyitottak Jeruzsálemben és a Szt Család tartózkodási helyein Egyiptomban. Leírások és útikalauzok (→itinerariumok) tájékoztatták a zarándokokat. – A perzsa és arab hódítások olykor megközelíthetetlenné tették a sztföldi ~eket. A 11. sz: Jeruzsálembe csak adó megfizetése után lehetett belépni, s az utakon is sok veszély fenyegetett. A Duna mentén aránylag biztonságos volt az út, miután Szt István békés átvonulást és zarándokházakban szállást biztosított. A 11. sz: kezdődtek a csoportos zarándoklatok. A sz. végén a szeldzsuk törökök elfoglalták Szíriát és Palesztinát, és elzárták a Szentföldet. Az útjukról szerencsésen visszatért zarándokok hírt hoztak a pogányok kegyetlenkedéseiről, s ezzel hozzájárultak a →keresztes háborúk elindításához. Jeruzsálem visszafoglalásával 1099–1291: újra megnyíltak a sztföldi ~ek. Később kisebb-nagyobb veszedelmek között járták a zarándokok a Sztföldet. – b) az ap-ok, vt-k és sztek sírjai, majd ereklyéik helyei vonzották a zarándokokat, főként olyan időszakokban, amikor a Sztföld megközelíthetetlen volt. A kk-ban „nagy ~” volt Róma, Compostella (Szt Jakab), Canterbury (Szt Tamás) és Köln (Háromkirályok). Róma első és legfontosabb ~e Szt Péter sírja. – c) →búcsújáró helyek **

Szentévi emlékkv. 1933:17. – EC IX:1080.