🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Z > zsebrákok
következő 🡲

zsebrákok (szláv ‘koldusok’): Svehla (Dzvela) cseh kapitány, aki 1465 nyarán kilépett I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458–90) szolgálatából, a Dráva mentén összegyűjtött kb. 7 ezer kóborló huszita katonát, akik előbb VI. Albert osztr. hg. (ur. 1424–63) zsoldosai voltak, s akiket a nép ~nak nevezett. Bevette velük Kosztolány várát (Nyitra vm.), s az általuk megerősített várból fosztogatták a környéket. Magyar Balázs vonult ellenük. Mivel a rablófészekben kevés volt az élelem, Svehla színlelt kitöréssel őrsége javával megszökött, de az utánuk eredt m. sereg a lakosság segítségével szétszórta őket. Svehlát kb. 200 emberével elfogták és fölakasztották, a Kosztolányban maradt kb. 300 rabló is megadta magát. Ezeket a kir. a budai csonka toronyba záratta. Czobor Mihály budai várnagy, megunva a latrok viselkedését, éjjelente 7–8 fős csoportokban a Dunába fojtatta őket. 88

Horváth M. III:112.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.