Örményország, Hayastani Hanrapetut'yun: köztársaság a Kaukázusban. 301: a világ első keresztény országa. - Határai: Töröko., Grúzia, Azerbajdzsán, Irán. Területe 29.743 km2, főv-a a Rómával kb. egyidős Jereván. Hiv. nyelve az örmény. 1997: 3.787.000 lakos (a diaszpórában becslések szerint több mint 3 mill. örm. él, ebből több mint 1 mill. a volt SZU államaiban). Jelképe az Ararát (Szisz), ahol a legenda szerint az örmények ősatyja, Noé (Noj) bárkája szárazra került. - I. Tört. A nemzeti mondák szerint Kr. e. 2300 k. Noé dédunokája, Hájg alapította, róla nevezik magukat az örm-ek hájnak, országukat Hájásztánnak, utódait Hájgáznján-dinasztiának. E dinasztia 6. tagja volt Arám (az Arménia név innen származna), Nairi királya (Kr. e. 19. sz.), akinek szoros kapcsolatai voltak Urartuval. A legelfogadottabb nézet szerint az örm. nép egy Balkánról Kis-Ázsiába vándorolt erős indoeurópai, egy hettita és egy kisebb kaukázusi nép keveredéséből alakult ki, talán iráni közreműködéssel. A kétféle népnév emlékét őrzik a Hajassza (Kr. e. 13. sz.) ill. asszír és óperzsa feliratokból ismert Arme-Szupria helynevek. - Más elmélet szerint az örm. a feltételezett indoeurópai őshaza legarchaikusabb népe, amely Kis-Ázsiában, az örm. fennsíkon és az iráni hegyek között élt. Itt az örménység a Kr. e. 14/12.-6. sz: terjedt el (G. Szarkiszján). ~ eredetileg 3 tó (Szeván, Ván és Urmia) környékén terült el, kiterjedt az örm. fennsíkon túl Mezopotámiára és a mai Ny-Töröko-ra. ~ perzsa vazallus-államból vált függetlenné (Jervandidák). A Hájgáznján-dinasztia utolsó tagja, Váhe Kr. e. 351: életét vesztette a Nagy Sándor elleni harcokban. ~ szeleukida (hellén) tart. lett, 189-től ismét független (Ártáseszidák királysága). Az Örm. Kirság legnagyobb kiterjedését Nagy Dikrán (Tigrán, Kr. e. 95-55) alatt érte el, ekkor határait 3 tenger mosta, de Kr. e. 5: a rómaiak a pártusokkal fölosztották. Nero cs. (ur. Kr. u. 54-68) ismét kénytelen volt elismerni ~ függetlenségét, ekkor kezdődött az Árságuni dinasztia uralma. 250-287: szásszánida fennhatóság alá került. Ezt róm. segítséggel rázta le III. (Nagy Szt) →Tiridát (Tördát, Dörtád) kir. (ur. 287-330), akit népével együtt Világosító Szt Gergely térített meg (az uralkodó vallás addig a mazdaizmus volt). Ezzel 301: létrejött a világ első keresztény országa. - 367: a szásszánidák (perzsák) egy évre ismét elfoglalták, majd 428-641: a gör-ökkel osztoztak rajta. ~ra →Zaratusztra tanait akarták ráerőltetni. Mámikonján Szt Vártán főnemesi serege albán és grúz szövetséggel föllázadt a perzsák ellen, de Ávárájr mezején a túlerővel szemben vértanúságot szenvedtek (emléknapjuk örm. egyh. ünnep). A →kalkedoni zsinati döntések (451) elutasításában e háborúnak és az ~ másik részét elnyomó gör-ök iránti ellenszenvnek is szerepe volt. Kegyetlen megtorlás után Mámikonján Váhán hg. évtizedes gerillaháborúja 490: a kerség szabadságát mégis kikényszerítette ~ban és Grúziában (Kártli). A gör. hódoltság ter-e azonban folytonos hadszíntérré vált. - Arab uralom. Az arabok 640 k. törtek be ~ba, 693-ra egészen elfoglalták. Az örm-ek ellenállása számos vt-t és rabszolgaságba hurcolt áldozatot követelt, a nachicseváni tp-ban az elégedetlenkedők vezéreit a muszlimok élve elégették, a tp-okat mecsetté alakították, s égették a kz-okat. Közben ~ot a kazárok is pusztították (magyar törzsek egy töredéke ekkor telepedett le Uti tart-ban, emléküket Mádzsgár ker. a 15. sz-ig őrizte). Az örm. származású helytartók (voszdigánok) diplomáciája révén enyhült a helyzet, s Harun al-Rasid kalifa fővezérré tette Ásotot, aki a bizánci cs-tól vazallusi koronát kapott. Vele kezdődött a Pákráduni (Bágrátida) kir-ok kora (886-1045). 1020-ig békében fejlődött ~, a szellemi élet, a műv-ek, különösen az építőműv. magas színvonalra emelkedett. Ekkor vált Áni százezres, eu. színvonalú főv-sá. Közben a Ván-tónál Vászpurágán, az Árdzruniak hgsége és a karszi fejedség is önálló lett. A 11. sz. végén Ny-~ot folyamatos, É-~ot Ánival közel 20 é. gör. uralom után nagyrészt a szeldzsukok pusztították és foglalták el (1040-71). 50 év múlva az anyaországban grúz perszonálunió békés évszázada következett. - Kilikiai ~ (Kis-~) (1080-1375). 1022: Bizánc meghódította Vászpurákán kirságot, majd más örm. ter-et. 1045: udvarába csalta és elfogta II. Gagikot, Áni kir-át, s a nemesség nagy részét kíséretükkel Ny-ra, főleg Kilikiába telepítette. 1048-: az örm-eket 5 nomád támadás érte. A szeldzsukok 1065: Ánit, 1071: Mánázkertet pusztították el. Kb. 400 ezer örm. menekült el, főleg Kilikiába, mely így a legjelentősebb örm. hgség, majd a Rupenidak és Hetumida uralkodócsalád virágzó országa lett. A kereszteseket a legnagyobb barátsággal fogadták, viszont az örm-üldözések hírének is nagy szerepe volt a keresztes hadjáratok megindításában. Edessza (Urfa) örm. uralkodója I. →Balduint tette meg örököséül. A szeldzsukok ellen Kilikia sikeresen védekezett, de 1138-45: Bizánc megszállta. - II. (Nagy) Levon Palesztinában, Akkónál, Cipruson együtt harcolt a keresztesekkel. A Bizáncból küldött korona ellenére Nyugat szövetségese lett: a VI. Henrik ném. cs. (ur. 1190-97) és III. Celesztin p. (ur. 1191-98) által küldött koronával 1198: Tarszoszban a mainzi érs. koronázta meg, s országát Ny-i mintára szervezte át. Bár kísérlet történt unió létrehozására a kat. egyh-zal, az örm. egyh. megtartotta függetlenségét. Virágzott a keresk., a tud. és a kultúra. Ájász (2004: Yumurtalik) kikötőjének forgalma Alexandriáéval vetekedett. Ekkor élt és alkotott Szt Nerszesz Snorháli katholikosz, Nerszesz Lampronáci nyelvész, teol., tarszuszi érs., Edesszai Mátyás tört-író, Kirakosz, Hovhánnesz és Torosz Roszlin, a kódexműv. mesterei. Várak, tp-ok, sok romosan fennmaradt erődítmény épült. Szíves fogadtatásban részesültek az országon átvonuló II. András m. kir. (ur. 1205-35) hadai, akinek fia eljegyezte Zábelt, Levon leányát, de Misztiszláv miatt mégsem került Árpád-házi kir. az örm. trónra. I. Hethum alatt 2. hivatalos nyelvvé a francia vált (jövevényszavak!). - A mongolok 1236: az anyaországot elpusztították, Kilikia viszont támogatta őket (Aleppo és Damaszkusz elfoglalása), mert szövetségest talált bennük az egyiptomi szultánokkal szemben. A nagykán, majd főleg később Hülegü halála után azonban megváltozott a helyzet, és a mameluk szultán Kilikiában nagy pusztítást végzett. Ráadásul a mongolok 1304: fölvették az iszlám vallást, ezután a ker-eknek vállukon fekete szalagot kellett viselniük. Hősies küzdelmek ellenére (1365: Alexandria elfoglalása örm. segítséggel) a zsugorodó kis ker. ~ egyedül maradt az iszlám áradatban, csak XXII. János p. (ur. 1316-34) segítette harcukat 30 ezer arannyal. Utolsó kir-át, a fr. eredetű VI. (Lusignan) Levont 1375: elfogták az egyiptomiak, 1382: a sp. kir. kiváltotta, s Ny-i diplomataként élte le életét, 1393: St Denis-ben temették el. Az örm. kir. cím a ciprusi kir. dinasztiára, a Lusignanókra szállt, végül a Savoyaiak használták. Anavarza sziklaerőd 1428-ig örmény kézen maradt. - A mongol hódítás (1236) az anyaországot elpusztította, Kilikia behódolt előttük. A 15. sz: ~ turkomán dinasztiák birtoka, majd 1453-ig a mongol utódállamok hadszíntere. A menekültekből ekkor keletkezett a krími, moldvai, majd lengyo-i diaszpóra. A kultúrát csak a távoli ktorok (Karahah, Tathevi akad.) őrizték. - Oszmán fennhatóság. Bár az ottomán-perzsa háborúk súlyosan érintették ~ot, a konstantinápolyi örm. patriarchátus létrejöttével 1600-ig tartó, viszonylag békés időszak következett. Maradtak autonómnak nevezhető ter-ek: az Anti-Taurusz szívében 1862-ig Zejthun (2000: Szulejmanli); É-Kilikiában az 1700-as évek végéig Hadzsin (2000: Saimbejli) és kissé északabbra Tomarza 1908-ig. A pátriárkák széke a gazdagok vagyoni harcainak szomorú színterévé vált. A 19. sz. végére Abdul Hamid szultán a pániszlamizmust tette hivatalos ideológiává birodalmában, cserkeszek és kurdok közreműködésével folyt a rablás és gyilkolás. Az örm-ek szabadulást reméltek a külső hatalmaktól, Isztambulban és Tifliszben a felvilágosodás és az oroszokkal való szimpátia eszméi terjedtek. Az Oroszo-ban alakult radikális Dásnák Párt átterjedésével az elégedetlenség 1895-96: a K-anatóliai fölkelésbe torkollott. Több mint 250 ezer örm. áldozatot követően az ifjútörökök forradalma (ittihad) sem javított a helyzeten, mert a hamarosan a pániszlamista Enver, Talahat és Dzsemál pasák kezébe került hatalom véres összeütközéseket provokált (Adana, Dörtyol, 1909). Az I. vh-s orosz offenzívát kihasználva a dásnák fegyveresek próbáltak elégtételt venni, ennek összeomlása után nem késett a törökök végső leszámolása. - 1915: a nagy népirtásban (medz jegherrn) az anatóliai örménység nagy részének nyoma veszett v. megsemmisült. Az örm. volt az utolsó ker. nemzet, mely szembefordult a birodalommal nemz. önállósága kivívásáért. Ebben szerepe volt annak, hogy V. Mohamed 1914: a „hitetlenek” ellen meghirdette a dzsihádot. Az ifjútörökök álltak a mészárlások élére, melyet részben fellázított muszlim nemzetiségek (főleg kurdok) és alvilági elemekből szervezett irreguláris milíciák hajtották végre. A nemzetinek indult harc hamar vallási küzdelemmé vált. Gyakran felajánlották a kivégzések előtt az iszlámra való áttérést, mint lehetőséget az élet megmentésére. Az események hiteles megörökítésében J. Lepsius ném. orvos, Wegner fényképész és diplomáciai források (köztük a Szentszék dokumentációja) fontos szerepet játszott. Az értelmiség vezetőit Isztambulban egy éjszaka alatt legyilkolták, fejüket közszemlére tették ki. Ezután legalább 1,5 millió örm-t pontosan kidolgozott terv szerint kitelepítettek a mezopotámiai sivatagokba, s útközben v. az ottani barlangokban bestiálisan lemészárolták őket. A szír határvidéken 7 falu a Mózes-hegyen (Musza-dagh) 53 napig elsáncolta magát, míg a Jeanne d'Arc gőzhajó fedélzetére vette őket (lásd Franz Werfel: Musza Dagh 40 napja). Hadzsinban a gyengén fölszerelt lakosság 8 hónapig, Antep 314 napig, Urfa (Sanliurfa) 25 napig tudott ellenállni. - Jerevánban a Genocidium Múzeumban az áldozatul esett települések 5x9 m-es térképeken láthatók. Ezek szerint 1914 e. 2925 településen 2.133.190 örm. lakos élt 3368 tp-mal és 1996 iskolával Kilikia, É-Szíria, Ny-Anatólia, Karput (Charpert, Sirak tart.), Bitlisz, Szebasztia és Erzerum ter-én. 1914 e. a mai Töröko. ter-én lakók 20 %-a nem muszlim volt; ez az arány 2000: a zsidókkal együtt nem éri el a 0,2 %-ot, azaz egy egész, sok évszázad megpróbáltatásait túlélt ker. világ szűnt meg. Therzján örm. kat. pátriárka szerint 70 ezer hívéből csak 16.360, 157 papjából 21, 128 apácából 56 menekült meg. - A kilikiai örménység csak Libanonban és Szíriában (ide került Kilikia D-i nyúlványa) született újjá. Libanon a diaszpóra fő közp-ja, itt van az örm. kat. és ev. egyh. közp-ja is. - Az örm. népirtást számos ország hivatalosan elismerte, 1987: az Eu. Parlament, legújabban az USA, Fro. és Kanada. Zaven konstantinápolyi ap. örm. katholikosz meleg szavakkal köszönte meg a Szentszéknek, amit az örm-ekért tett, „remélve, hogy ez a vér a két egyház cementje lesz”. - 1918. III: Antranig hg. tatárok fölötti fényes bakui győzelme után a tör-ök uo. szörnyű pogromot rendeztek. V. 28: a végsőkig kimerült örm. hadsereg Szárdárábádnál visszaverte a tör-öket, és megfordította a háború kimenetelét. -

Az 1. köztársaság, 1918-21. A svres-i békekötés visszaállította ~ integritását, amit később sem szovjet, sem fr. részről nem tartottak be, a törökök visszatértek a kiürített ter-ekre, így Ny-~ elveszett. - Szovjet-~. Bakuban győztek a kommunisták, a maradék ~ Grúziával és Azerbajdzsánnal belépni kényszerült a SZU-ba: Transzkaukázusi Tanácsköztársaság, 1922-36. - 1942: a kaukázusi lázadásban és 1936: ellenforr. összeesküvésben való részvétel miatt sokakat kivégeztek. Lenin 1919: 50 ezer, 1921: 20 ezer örm-t öletett meg, a fölizgatott kurdok 1919-23: további 200 ezer gyilkosságot követtek el közöttük. - A szovjet elnyomás ellenére a csonka ~ban, az Örm. SzSzK-ban 1936-91: életben maradhattak az őslakos örm-ek és a menekültek. Korlátozottan, de fennmaradt, sőt fejlődött a nemz. kultúra, és mindinkább elnémítva működött az örm. egyh. - Sztálin „Hegyi” Karabahot (ősi örm. neve: Árcách) és Náhicsevánt Azerbajdzsánnak ajándékozta, és a Krím-fszg-ről Szibériába deportált 5 ezer örm-t. -

A 2. köztársaság, 1991-. A SZU felbomlásával csonka ~ visszanyerte függetlenségét. Példás optimizmussal indult meg a szellemi-lelki újjáépítés, de a ter. nagy része szikla és igen kevés a művelhető termőföld (Hájásztán/Khárásztán: 'Kőország'). 1986: a barbár örm-ellenes azeri pogromok kirobbantották a karabahi háborút (Szumgájith, 1988: a teljes életben maradt örménység elmenekült; Baku, 1990 és Kirovábád [Gándzák]). A súlyos harcok és 30 ezres emberáldozat ellenére az 1994: fölszabadult Karabach önálló örm. közt. lett, (a keskeny lácsini folyosó köti össze ~gal). Bár a tűzszünetet gyakran megsértik, helyzete pol-ilag rendezetlen s olykor fenyegető, sok ker. tp-a (újjá-)épült. Töröko. bosszúja, a gazdasági blokád súlyos gazd. gondokat (energia-ellátás), munkanélküliséget váltott ki (1 mill. új kivándorló!), az egykori SZU „Kaliforniája” súlyos szoc.-gazd. mélypontra jutott, amelyet 2004-ig sem hevert ki, bár 1995-98: a gazd. terv bizonyos sikerekkel járt (a mecámori atomerőmű rendbehozatala). - ~ot időnként hatalmas földrengések pusztítják. Az eddig ismert legnagyobb 1988: az epicentrumban 8-9-es erősségű szpitáki földrengés volt, mely ~ 2. és 3. legnagyobb városát, Gümrit és Vánácort pusztította (több mint 20 ezer halott, 500 ezer hajléktalan, nagyon sok árva és nyomorék maradt). - 1999: (állítólag magányos) merénylők a parlamentben a TV „szeme láttára” lemészárolták a kormányfőt és a miniszterek felét. Tör. ter-en 2000: már csak néhány százezer örm. él, az örm. műemlékek romokban hevernek, ott ma sem szabad új ker. tp-ot építeni. -

Diaszpórákról a Kr. u. 1-4. sz. óta tudunk (Jeruzsálem, Libanon, Irán). Az üldöztetések elől a 9. sz-tól az örm-ség sok helyen keresett menedéket. Időrendben: Krím, Moldva, Lvóv (nagy érsekséggel), Lengyo., Itália, Fro. és K-Eu. 1604: Abbasz sah közel 1,5 mill. örm-t telepített át erőszakkal Perzsiába. Ortodox pogromok elől menekültek Moldvából Erdélybe. A 19-20. sz. nagy menekülési hullám végállomása Amerika, Ausztrália, India, Port. és Fro. lett. Sokszor a diaszpóra volt a kultúra közp-ja (az első nyomtatott örm. kv. 1512: Velencében, az első örm. újság 1794: Madrasban jelent meg, 1815: Moszkvában nyílt meg a Lázárján-akad., a K-i nyelvek főisk-ja). - ~ 1991: 3,5 milliónyi lakossága a kivándorlás miatt 2004-re kb. 1 millióra csökkent. A legnagyobb diaszpórák Oroszo-ban (2 mill.), az USA-ban (1 mill.), Grúziában (430 ezer), Fro-ban (400 ezer; 7 kat., 21 ap. és 15 prot. tp-mal) vannak. - A diaszpórában élő örm-ek fejlesztették ki a mágneses rezonancián alapuló képalkotást (MRI: diagnosztikus eljárás az orvostudományban), a plasztikai sebészetet, sőt az egykarú vízcsapot; örm. származású feltalálója volt a MiG vadászrepülőknek (melyekről később az azerik Karabachot bombázták). - A modern műv-et Szergej Párádzsánov (1924-90) eloroszosított nevű, Tbilisziben született filmrendező és Mártirosz Szárján (1880-1973) festőművész gazdagította (→örmény zene, →örmény irodalom). -

Az örm-ek „holokausztja” mindmáig nem ért véget: Töröko-ban a 2500 örm. tp. nagy része már megsemmisült, a többit is pusztulni hagyják. Emiatt 2002. IV: Jerevánban 7 orsz. parlamenti biz-a nyilatkozattal fordult az UNESCO-hoz és az EU-hoz, követelve a nagy népirtás áldozatainak legalább erkölcsi rehabilitációját. -

II. Egyhtört. Az örmények a hagyomány szerint Szt Júdás Tádé és Bertalan ap. igehirdetése nyomán már Krisztus mennybemenetele után részben elfogadták a kereszténységet. 301: Világosító Szt Gergely hatására III. (Nagy Szt) Tiridát kir. (ur. 287-330) népével együtt megkeresztelkedett és államvallássá tette a kereszténységet. Világosító Szt Gergelyt 314: a kappadókiai Cézáreai Leontiosz ~ pp-évé szentelte. Kezdetben, főként D-~ban, erős szír befolyás érvényesült. Az 5. sz. elején Szt Meszrop (Mastoc) megalkotta az örm. ábécét (→örmény írás) és megvetette az örm. irod. alapjait. - a) →örmény apostoli egyház - b) →örmény katolikus egyház Szám L.-**

Korbuly D.: Az örm. kérdés a m. közvéleményben. Bp., 1942. - NCE I:836. - LThK 1993. I:1000. - Schütz 1995. - Ararát 1996/6,1; 23,6. - Földünk 2000:266. - Orthodoxia 2001. Regensburg, 2000. - A Romániai Kat. Örmények Ordináriátusa. Kolozsvár, 2001:23. - ~ kincsei. A Károlyi Palota Kult. Közp. kiállításának katalógusa. Bp., 2002. (Nagy K. és Dobrovits M.: Titkok az Ararátról) - Ararát 2002/4:17; 5:29. - Erdélyi Örmény Gyökerek. 2004. V-VIII. (Szabó László: Musza Dagh, Kilikia, Kappadókia).