önuralom (lat. dominatio sui): 1. erkölcsi cselekedet, amellyel az ember úrrá lesz ösztönös, érzelmi vagy kísértő indítások fölött, és tétlen marad, vagy meggondoltan, helyesen cselekszik. - 2. →erény, mely képessé tesz arra, hogy az →akarat az értelem által jónak látott módon uralja az ember képességeit, hajlamait, tetteit. Ellentétes víciuma a féktelenség. - A Szentírásban a →bölcsességi könyvek intelmei nagyrészt az ~ megszerzését célozzák: „Jó, ha az ifjú ifjúságának kezdetétől viseli az igát .... porba teszi a száját...” (Siral 3,27). Az ~ a bűn, ill. a →bűnre vezető alkalom elkerülésével az Isten előtti meghajlás első lépcsőfoka. Eszköze az →iga, mely az Isten kegyelme és parancsa által megvilágított értelem határai közé szelídíti az energiákat (vö. Zsolt 31,9-12). Jézus Krisztus „édes és könnyű” igája az istenszeretetben megtalált ~ nyugalmát adja (Mt 11,29: „Vegyétek magatokra az én igámat ... és nyugalmat találtok lelketeknek”). - Az ~ nélkülözhetetlen a közösségi életben, a figyelmességben és alkalmazkodásban, de az egyén testi-lelki fejlődésében is, így a tanulás, sport, →munka, a kihívásoknak való megfelelés, lelki élet ter-én. Megmutatkozik a személy egész magatartásában (tükrözi az →emberi méltóságot), főként a →beszédben (egyszerű, szabatos fogalmazás, minden feleslegesség, eredetieskedés, gesztikulálás, közbeszólás, hatásvadász fordulat, ízléstelenség kerülése stb.), a →kíváncsiság, az →indulatok (főként a →harag) és az érzelmek fékezésében. Az ~ nem azonos a →közömbösséggel, de bizonyos távolságtartással jár: semminek sem tulajdonít nagyobb jelentőséget, mint ami a valós értékrendből következik. Az ~ gyümölcse az objektivitás, kiegyensúlyozottság, →türelem, →kitartás, →állhatatosság és →erősség. Fejleszti az akaratot és az ész megismerő képességét, nélküle nincs teljesítőképesség. - Az ~ azonban elsősorban és legfőképpen a személy igazi →szabadságának alapja, ezért megszerzése tudatos munkát igényel. A lélek önmaga fölötti uralmának föltétele a →megkülönböztetés képessége, mely meg tudja válogatni, hogy a lélek mivel kerül kapcsolatba, mit fogad önmagába. Az ember belső világának táplálása ugyanis legalább akkora megfontoltságot és rendet igényel, mint a testé. - Az ~ alakításában nagy szerepe van a családnak, hiszen az ~ megszerzésének leghatásosabb motívuma a szeretet. Amikor a kisgyermek igyekszik „jó lenni”, hogy örömet szerezzen szüleinek, valójában az ~ felé teszi első lépéseit. Természetesen nagy a szülők felelőssége abban, hogy az ~ valóban az értelmesen élt élet velejárójaként alakuljon a gyermekben, s ne csupán a szülő kényelmi szempontjait szolgálja (a „fegyelmezett” gyermekkel nincs gond). A legjobb nevelő ezen a ter-en is a példa. A család rendszeres és rendezett élete, a közös imádságok, étkezések, programok ritmusa, a felnőttek egymás iránti figyelmessége és szelídsége a legjobb munkálója az ~nak gyermek- és →kamaszkorban egyaránt. **