ösztön (lat. instinctus): az érzékelő lények (állat és ember) belső készsége, mely célszerű, de öntudatlan működésekre és tevékenységekre indít. - Sajátosságai: a) nem általánosít, ezért tevékenysége szigorúan meghatározott (a fecske csak egyfajta fészket, a méh csak hatszögű sejtet készít); b) fajon belül is változatlan (a fecske és méhek ma ugyanúgy építik fészküket és a sejteket, mint több ezer évvel ezelőtt); c) az egyed kész ~nel születik (nem fejlődik); d) vak (megtéveszthető), csak a célszerűség vezérli (→értelem, →erkölcsi cselekedet). - Fajtái hagyományosan: önfenntartó, önmegvalósító, fajfenntartó ~; újabb szóhasználat szerint →agresszivitás, gondoskodás, →nemiség. - Az emberi életnek részei az ~ök, az →erkölcsiségnek viszont része az ~ök feletti uralom. A →test és lélek embernek feladata, hogy ne legyen kiszolgáltatva az ~öknek, mert a féktelen ~ök víciumok forrásai (→hatalom helytelen gyakorlása, →erőszak stb.). **

KL III:472. - LThK IX:339. - Schütz 1993:120, 299.