🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ö > öt
következő 🡲

öt (gör. pente, lat. quinque): a természetes számsor ötödik egész száma (5). - Az ókorban a bolygók száma, a →makrokozmosz és mikrokozmosz szimbóluma. Az ~ érzék (→érzékelés), az →öt ujj és a négy végtag + a fej alapján (utóbbit Leonardo da Vinci körben ábrázolta) az →ember száma. Püthagorasznál és a →püthagoreusoknál a lélek és a föld egységének tökéletes száma. - A 2+3 összegeként az egység, a harmónia és az egyensúly kifejezője, →aranymetszetes szám. - Az ÓSz-ben Mózes kv-einek száma (→Pentateuchus). A →szent sátor építésénél alapszám (vö. Kiv 36-38. f.), „az égőáldozati oltár hossza ~ könyök, szélessége ~ könyök, négyszögletes, magassága három könyök” (Kiv 38,1). Az oltár fölszentelésére minden törzs hozott 2 marhát, ~ kost, ~ bakot és ~ egyesztendős bárányt (vö. Szám 7. f.). Izáj ~ kenyeret küldött Dáviddal Saulnak (1Sám 16,20), Dávid ~ kővel a tarisznyájában ment Góliát ellen (1Sám 17,40). A salamoni tp-ban a kerubok szárnyainak hossza ~ könyök volt (2Krón 3,11) Salamon az udvar közepén ~ könyök hosszú, ~ könyök széles, három könyök magas bronzemelvényen imádkozott (2Krón 6,13). Ezekiel látomásában az új tp. méreteinek is alapszáma (Ez 40,48). - Az ÚSz-ben Jézus a →kenyérszaporításkor ~ kenyeret szaporított meg (Mt 14,17; Mk 6,41; Lk 9,13; Jn 6,9), példabeszédeiben az →okos és balga szüzek és a talentumok száma (Mt 25,15; Lk 19,18-19), ~ veréb is csak 2 fillért ér (Lk 12,6), a szamariai asszonynak ~ férje volt (Jn 4,18), Jeruzsálemben a Betheszda fürdőnek ~ oszlopcsarnoka volt (Jn

5,2). A szt sebek száma (→Krisztus sebei). - Az Egyh. erkölcstanát az →öt parancsolat, az iszlám tanítását az →öt oszlop foglalja össze. Aquinói Szt Tamás az →istenbizonyítás öt útját tanítja. A zene egyik legfontosabb rendezőelve az ~fokúság (→pentatónia). - Ikgr. Kr. e. a 3. évezredtől ismert leggyakoribb ábrázolása a →pentagramm, a világmindenség szimbóluma. A kk. műv-ben Krisztust és a 4 evangélistát, valamint Krisztus ~ szt sebét jelenti. A zárt emberi →kéz ősi varázslatot elhárító jel. Az ~öt a →csomóban is ábrázolták. **

Lipffert 1976:146. - Sachs 1980:372. - KML 1986:282.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.