ősrobbanás: a világegyetem kialakulásának és fejlődésének elmélete, amely szerint az Univerzum 12-16 milliárd évvel ezelőtt egy roppant magas sűrűségű és hőmérsékletű állapotban volt és az ebből kiinduló robbanásszerű tágulással keletkezett. - A tágulás során, amely még ma is tart, az Univerzum folyamatosan hűl. Az Univerzum tágulását a Hubble-törvény írja le, a hőmérséklete a világteret kitöltő kozmikus háttérsugárzás mérésével határozható meg. A nagyon forró Univerzumban a sugárzásokat alkotó fotonok energiája igen nagy. Az ilyen nagyenergiájú fotonok ütközésekor a tömeg és az energia egyenértékűségének megfelelően részecske-antirészecske párok keletkeznek. A legkorábbi időszakban a világegyetemben az anyag és antianyag egyensúlyban lehetett. Az Univerzum hűlésének már egy nagyon korai szakaszában az anyag és antianyag közötti egyensúly kissé megbomlott. Az első milliárdod másodperc táján a részecske-antirészecske párok fotonokká alakulva megsemmisítették egymást, és csak az antianyagot meghaladó csekély anyagmennyiség maradt meg. Ennek megfelelően a mai világegyetemben egyetlen protonra kb. tízmilliárd foton jut. A világegyetemben elemi alkotórészek, a kvarkok az első milliomod másodperc tájt egyesültek protonokká és neutronokká. A legegyszerűbb atommagok az első másodperc végétől a harmadik perc végéig keletkeztek, ekkor alakult ki a világegyetem mai kémiai összetételét meghatározó 3:1 hidrogén-hélium arány. Közel négyszázezer év eltelte után a világegyetem pár ezer Kelvin fokra hűlt le, és ekkor a hidrogén- és hélium-atommagokból az elektronok befogásával semleges atomok keletkeztek. Ezután indult be az első csillagok és galaxisok képződése, ezek néhány százmillió év eltelte után jelentek meg az Univerzumban. V.Lá.

Weinberg, S.: Az első három perc. Bp., 1982. - Hawking, S. W.: Az idő rövid tört. Uo., 1989. - Barrow, J. D.: A világegyetem születése. Uo., 1994.