🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ü > ügyhallgató
következő 🡲

ügyhallgató (lat. auditor): bírósági alkalmazott, feladata, hogy a bíró megbízásának megfelelően összegyűjtse a bizonyítékokat és átadja őket a bírónak. – Ennek során azonban, hacsak a bírótól kapott megbízatása másként nem rendelkezik, eldöntheti, hogy hogyan és milyen bizonyítékokat gyűjtsön össze, ha erről tisztségének gyakorlása során vita támad (1428.k. 3.§). A bizonyítékok összegyűjtéséhez tartoznak például olyan cselekmények, mint a tanúk megidézése és kihallgatása. – Az ~t a bíró v. a társas bíróság elnöke jelöli ki az adott ügyre. Választható: 1) a bíróság bírái közül, v. 2) azok közül a személyek közül, akiket a pp. erre a feladatra jóváhagyott (1428.k. 1.§). A pp. ~i tisztségre erkölcsileg, okosság és igazhitűség tekintetében egyaránt kiváló klerikusokat v. világiakat hagyhat jóvá (1428.k. 2.§). – Mo-on a gyakorlatban ritkák az állandó megbízatással rendelkező, s az egyes ügyekre a bíróság elnökétől kijelölt ~k. Ilyen pl. az esztergom-bp-i főegyhm-ben a bpi ~. A gyakorlat általában inkább az, hogy a bíróság elnöke az egyes ügyekben bizonyos ~i teendők elvégzésével egy-egy olyan papot, többnyire plnost bíz meg, akinek állandó ~i kinevezése (mppi jóváhagyása) nincsen. Az ilyen megbízott ~k delegált bírói hatalommal rendelkeznek, melyet a bíróság elnökének megbízólevele ad meg nekik pl. a „felkérem és megbízom” formulával. Erre azért van lehetőség, mert a bírók az ítéletet előkészítő cselekményekre a 135.k. 3.§-a szerint delegálhatják hatalmukat. Sz.SZ.A.

Erdő 1991:565.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.