Azazel: pusztai →démon (vö. Iz 13,21; 34,14; Mt 12,43) az →engesztelés napja rítusában (Lev 16,8.20.26), akinek ártó hatása ellen a →bűnbakot – jelképesen Izr. fiai minden bűnével megrakva – a szentélytől a pusztába űzték. A szokás eredete és kora ismeretlen. O. Eissfeldt föníciai (vsz. kánaáni eredetű) →keveréklény-ábrázolásokra hívja föl a figyelmet, amelyek ártalmatlan állatokra támadtak rá. R.É.
BL:117.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.