beteljesedés (lat. consummatio): egy folyamat célba érése. - 1. a véges létező számára a léte teljességére, a →tökéletességre való eljutás. - 2. tervek, ígéretek, próféciák megvalósulása. - A Szentírásból elsősorban Isten szavát ismerjük meg úgy, mint ami mindig beteljesedik, ill. a ~ felé tart (Iz 55,11; Ez 6,10). A próf. és Isten szavának azonosságát a szó ~e bizonyította (MTörv 18,22). A történelmet Isten szavának ~e formálja (vö. népszámlálás azért, hogy József Bethlehembe menjen; Jézus menekülése Egyiptomba, hogy beteljesedjék az Írás: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.”). - Jézus Krisztus az üdvösség ~eként jelenik meg: Isten minden ígérete igenné lett benne (1Kor 1,20); a törv. ~ét hozta (Mt 5,17; Róm 13,10; Gal 5,14; 6,2); keresztjét a →protoevangélium ~e segít megérteni. Élete, tevékenysége, halála és föltámadása az ósz-i várakozások ~e. E ~ azonban több, mint egyszerű megfelelés és folytonosság, az előre megmondottak megvalósulása. Az isteni ~ jellemzője, hogy fölülmúl minden elgondolhatót és próféciára támaszkodó elvárást. A Krisztus keresztjén született mű az időben bontakozik, s az →eszkatológia lesz végső ~e. - Az ember ~e. A ker. számára a hit és a szeretet a cselekedetekben éri el ~ét (Kol 1,10; Jak 2,22; Gal 5,6; 1Jn 2,25; 4,12). Az ember feladata a mind tökéletesebb krisztuskövetés, ami nem más, mint önmaga Isten tervei szerint való ~e. Többet jelent, mint az ember célba jutását. A lélek tökéletességén kívül jelenti a test feltámadásban megmutatkozó ~ét, sőt az egyes ember csak akkor éri el belső és végső ~ét, ha az egész teremtés, mellyel számtalan szál köti össze, elmerül Isten életében. - E ~ misztérium, mikéntjét illetően tartózkodnunk kell minden konkrét elképzeléstől, mert ezek még a legmerészebb fantázia esetében is anyagvilágunkból születtek. A ~ a teremtés esetében épp a jelen végességnek, és e térhez és időhöz kötöttségnek végét jelenti. Csak képekkel tudjuk körülírni, s inkább tudjuk, hogy milyen nem, mint azt, hogy milyen. **

BTSz 1976:127. - Schütz 1988:34. - BL:149.