🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > collecta
következő 🡲

collecta (a lat. colligo, 'összegyűjt' szóból) : 1. a →stációs liturgia korában nagyböjtben a hívők gyülekezési helye Rómában. - 2. ritmikus prózában fogalmazott, kötött szerkezetű imádság. Az ünnepelt misztériumra v. Isten egy tulajdonságára hivatkozva kérést terjeszt az Atya elé „Krisztus, a mi Urunk által” szentháromságos záradékkal. A 9. sz-tól a sztmise 1. könyörgése, melyet a celebráns mond a jelenlévők és az egész Egyh. nevében. Az ősi róm. szert-ban egyetlen ~ volt, később a II. Vat. Zsin-ig az ünnepeket kivéve több is lehetett. - 3. →állami adó **

EC III:1965.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.