Eckhardt Sándor (Arad, Arad vm., 1890. dec. 23.-Bp., 1969. máj. 16.): irodalomtörténetíró, nyelvész, egyetemi tanár. - A reálisk-t Aradon, az egy-et mint Eötvös-kollégista Bpen és Párizsban végezte, 1913: drált Bpen. 1915: az Eötvös-koll. tanára, 1923-58: a fr. nyelv és irod. ny. r. tanára a bpi egy-en. 1938/39: a bölcs. kar dékánja. 1945-47: a Ker. Dem. Néppárt nemzgyűl., 1947-49: ogy. képviselője volt. - 1930: a SZIA III. szako., 1942. V. 15: a MTA l., 1946. VII. 24-1949. XI. 29: ig., 1947. VII. 6: r., 1949. XI. 29: tanácskozó tagja; alelnöke volt a Bpi Filológiai Társaságnak. - Fr. irodtört-tel, a fr-m. művelődési kapcsolatok tört-ével, Balassi és író kortársai munkásságával foglalkozott. ~ adta ki 1936: az első m-fr. nagyszótárt. Ady-verseket fordított fr-ra. - M: Az aradi közművelődési palota fr. kv-ei. Arad, 1917. - Remy Belleau, sa vie, sa "Bergerie". Bp., 1917. - A kutyatörvény. Írta G. Courteline. Ford. Uo., 1920. - A kereszt árnyéka. Írta J. J. Tharaud. Ford. Uo., 1921. - M. rózsakeresztesek. Uo., 1922. - A fr. forr. eszméi Mo-on. Uo., 1924. - Bp. műemlékei. Uo., 1925. (a fr. szöveget is ford.) - Sicambria. Uo., 1928. - Új fr. leíró nyelvtan. Uo., 1929. - M. humanisták Párisban. Uo., 1929. - Az utolsó virágének. Uo., 1930. - Az összehasonlító irodtört. Középeu-ban. Uo., 1932. - L'histoire de la littérature française du 17. s. (Extrait des cours) Uo., 1933. - La chanson de Roland. Uo., 1933. - Fr. irod. Előadásai alapján jegyz. Molnár Gyula. Uo., 1934. - La tragédie française au 18. s. Uo., 1934. - La littérature française au Moyen-âge. Uo., 1934. - M-fr. szótár. Uo., 1935. - A fr. szellem. Uo., 1938. - Humanité et nationalisme. Paris, 1938. - Rousseau et le romantisme français. Bp., 1938. - Ronsard. Uo., 1939. - Michel de Montaigne. Uo., 1940. - Úr és paraszt a m. élet egységében. Szerk. Uo., 1940. - Balassi Bálint. Uo., 1941. - A jó m. kiejtés aktái. Uo., 1941. - Le génie français. Paris, 1942. - Az ismeretlen Balassi Bálint. Bp., 1943. - De Sicambria à Sans-Souci. Paris-Bp., 1943. - M. szónokképzés a 16. sz. Strasbourgban. Uo., 1944. - Telegdy Pál és János, két vitéz nemesúr levelezése a 16. sz. végéről. Uo., 1944. - Le génie français et la littérature française. Uo., 1945. - Le romantisme français. 1-2. rész. Bp., 1946-47. - Új fr. kat. írók antológiája. Összeáll. Uo., 1947. - A la mémoire de Paul Hazard. Molnos Lipóttal. Uo., 1947. - Le Collège Eötvös. Uo., 1947. - Molière. Uo., 1947. - Fr. nyelvtan. Uo., 1951. - Balassa Bálint összes művei. Összeáll. Uo., 1951. - Fr-m. szótár. Uo., 1953. - Fr-m. kéziszótár. Uo., 1955. - Rimay József összes művei. Összeáll. Uo., 1955. - Új fejezetek Balassi Bálint viharos életéből. Uo., 1957. - Balassi Bálint Szép m. komédiája. - A Fanchali Jób-kódex m. és szl. versei. Klaniczay Tiborral és Misianik Jannal. Uo., 1959. - Mai fr. nyelvtan. Uo., 1965. - Dictionnaire hongrois-français et français-hongrois. Paris-Bp., 1968. - M-fr., fr-m. kéziszótár. Uo., 1968. - Balassi Bálint összes versei. Szép m. comoediája és levelezése. Szerk., ford. és jegyzetek. Uo., 1968. - Balassi Bálint tanulmányok. S.a.r. Komlovszky Tibor. Uo., 1972. - M-fr. szótár. 1-2. köt. Bp., 1978. - 1940-42: szerk. a Magyar írók sorozat 8 köt-ét. 88

MTA tagajánl. Bp., 1929/31, 37, 42, 47. - SZIA tagajánl. Uo., 1930. - KL I:453. - Ker. m. közél. alm. I:228. Uo., 1940. - MIL I:274. - Helikon 1969:2. sz. (Sziklay László) - Irodt. 1969:4. sz. (Köpeczi Béla) - ItK 1969:4. sz. (Klaniczay Tibor) - Nagyvilág 1969:7. sz. (Gyergyai Albert) - M. Nyelv 1970:1. sz. (Büky Béla) - MTA tagjai 1975:60. - MÉL III:170. Arck. - Gulyás kz.

Eckhardt Tibor, posonyi (Makó, Csanád vm., 1888. okt. 26. – New York, USA, 1972. szept. 3.): politikus. – Apja, E. Oszkár földbirtokos, Makó polgármestere volt, akinek bajor eredetű családja 1882: kapott m. nemességet. Anyja, Ugron Róza, történelmi erdélyi család leszármazottja. – Tehetős családja rendszeresen utazott itáliai és Fro-i üdülésekre, így már gyermekkorában megismerkedett a külföldi világgal, nyelvtehetsége révén kiváló szinten tanult meg ném-ül és fr-ul, később angolul. Jogi tanulmányait Bp-en, a párizsi Sorbonne-on és a berlini egyetemen végezte. 1910: államtud. dr., az 1920-as években a Pázmány Péter Tud.egy-en jogi dr. Az I. vh. előtt és alatt Csanád és Aranyos-Torda vm-ben szolgabíró, ill. katonai összekötő. –1919: csatlakozott a Károlyi Gyula vez-ével Aradon megalakult, majd Szegeden működő nemz. kormányhoz; annak külügyi szóvivője, később Bpen külügyminisztériumi, majd miniszterelnökségi sajtófőnöke. 1922: az Egységes Párt (→Keresztény Kisgazda-, Földmíves- és Polgári Párt) képviselőjeként bekerült a parlamentbe. 1923: kilépett a pártból és résztvett az ellenzéki Nemzeti Függetlenségi Párt („Fajvédő Párt”) alapításában, melynek eln-e Gömbös Gyula volt. Sem a radikális jobboldali párt, sem ~ nem jutott mandátumhoz az 1926. évi választásokon. – Több nemzeti szervezet vezetőjeként is tevékenykedett: 1923–27: az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME) elnöke, amelynek tevékenységét mérsékeltté tette a megelőző kilengések után, föltehetőleg Bethlen István miniszterelnök megbízása szerint. 1928: a M. Revíziós Liga egyik alapítója és ügyvezető alelnöke. – Az 1931. évi választásokon visszatért a parlamentbe a Kisgazdapárt mandátumával, mint Miskolc, 1933–: Mezőcsát ogy-i képviselője. Jelentős szerepe volt a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, és az elhúnyt Gaál Gaszton utódaként 1932–40: vezetője volt (→Kisgazdapártok Magyarországon). Vezetése alatt az 1935. é. választásokon a párt jelentősen megerősödött. Fő pol. céljuk a választásra jogosultak körének szélesítése (ált. választójog, a nyílt szavazás megszüntetése) és a mezőgazdasági lakosság életkörülményeinek javítása (földreform) volt. – Nyelvismeretét és tájékozottságát felhasználva több külföldi diplomáciai feladatot teljesített. Eközben a nemzetközi élet számos vezetőjét ismerte meg személyesen. Így 1920: Horthy Miklós kormányzó megbízásából Münchenben Ruprecht bajor trónörökössel – közvetlenül Trianon után az egyetlen baráti külföldi vezetővel – tárgyalt a háború utáni helyreállásról. Vendéglátója érdekességként összeismertette az akkor még jelentéktelen Adolf Hitlerrel, aki ezután még kétszer meghívta ~ot tájékozódó megbeszélésre, mivel benne a kommunisták eredményes ellenfelét látta. ~ megdöbbent Hitler erőszakos hatalomátvételi terveitől, amelyek emlékeztették Lenin hasonló módszereire, ezért memorandumban hívta fel a m. kormány figyelmét Hitler várható hatalomra jutásának és irányzatának veszélyeire. Hitler személyes meghívása ellenére sem vett részt annak kancellári beiktatásán. Ezután ~ személye és pártja a náci és nácibarát sajtó célpontjává vált, a hazai politikai életben pedig a nemzetiszocialista veszély elleni védekezés fő szereplője lett a vezetése alatt álló Kisgazdapárt. – ~ 1933–35: Mo. képviselője volt a Népszövetségben, ahol személyes vitákat folytatott Eduard Benessel, és kapcsolatba került Anthony Edennel, a brit külpolitika későbbi fő alakítójával. Eredményesen védelmezte Mo-ot a Népszövetségben, amikor a marseilles-i merényletben való részvétellel vádolták a m. kormányzatot. – 1935: lemondott tisztségéről, hogy a Kisgazdapártnak és a belső diktatórikus törekvések elleni, illetve a Némo. felől fenyegető külső veszély elleni védekezésnek szentelhesse idejét. – A külügyminisztérium, majd a Revíziós Liga képviseletében számos előadókörúton ismertette a Kárpát-medence Trianon utáni helyzetével kapcsolatos m. álláspontot Ny-Eu-ban és az USA-ban. 1929-1930: a Carnegie Alapítvány támogatásával öthónapos előadókörútat tett az USÁ-ban „A második világháború csírái” c-mel (!) bírálva a párizsi békerendszert. Az 1930-as években Eu-szerte előadásokat tartott a dunavölgyi kérdésekről: a glasgowi egy. külpolitikai int-ében; 1933 és 1934: egyidőben Bethlen Istvánnal Londonban; az Ol. Külpolitikai Társ. meghívására 1934: Milánóban és Triesztben; az Osztrák Külpolitikai Társaság meghívására Bécsben. – 1934: a Carnegie Alapítvány felkérésére Párizsban tartott előadást A politikai és gazdasági élet szervezése a Duna-medencében c-mel. Külföldi útjai során tárgyalt Lloyd George angol miniszterelnökkel, számos fr. vezetővel, és 1939 nyarán Winston Churchillel, akit a Sztálin és Hitler közé szorult K-eu-i népek helyzetéről tájékoztatott. – Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, főleg az angol sajtóban. Rendszeres elemzéseket jelentetett meg a Hungarian Quarterly c. m. külpolitikai folyóír-ban. – 1940: kormánymegbízásból ismét az USA-ba látogatott, hogy felmérje a Mo. iránti amerikai közhangulatot. Két és fél hónap alatt kiterjedt kapcsolatokat épített az amerikai politikai-, pénzügyi-, és tudományos- élet szereplőivel, a sajtó sok vezető személyiségével, sőt találkozott Roosevelt elnökkel is. DK-Eu helyzetéről az USA számos városában tartott előadást. – Amerikai útjának sikere 1941: amikor az európai politikai-katonai helyzet igen súlyossá vált, arra indította a m. kormányt, hogy újabb, hosszabb idejűnek szánt misszióra küldjék ~ot az USA-ba. A hivatalosan ki nem mondott, de nyilvánvaló cél az volt, hogy szükség esetén (német megszállás, jobboldali puccs) ellen-kormányt alakítson az USA-ban. A kormányzat az amerikai m-ok körében 1941. elején elkezdődött Független Magyarországért németellenes mozgalom élére szánta őt. – ~ 1941. VIII: érkezett Amerikába és a Független Magyarországért Mozgalom (FMM) már 1941. IX. 27: kiadta első kiáltványát a Mo-ot Némo. felől fenyegető veszélyről. Szinte minden amerikai m. szervezet csatlakozott a Mozgalomhoz, amelynek célja a németellenes háború amerikai magyarok általi támogatása, az ország átállítása a nyugati szövetségesek közé az első lehetséges alkalommal és a háború után a Duna-medencében egy többnemzetiségű föderáció létrehozása amerikai támogatással. – Mindez ellenkezett a szovjetek háború utáni K-eu-i terveivel, sértette a csehszl. emigráns kormány érdekeit, akik amúgyis szovjet befolyás alatt álltak. Hatalmas lejárató sajtókampány kezdődött a Mozgalom, de főleg ~ személye ellen. A támadások fő irányítója az 1920-as években Mo-ról emigrált Vámbéry Rusztem jogász prof. volt. 1942 végére a sajtóban és az amerikai kormánykörökben folytatott lejárató kampány miatt ~ úgy vélte, személye teher a FMM számára és lemondott a vezetéséről. Hozzájárult döntéséhez, hogy a Szovjetunió háborúba kerülésével az amerikai kormányzat irányvonala változott, a szovjet érdekek figyelembe vétele javára. ~nak az a reménye, hogy az Amerikai Magyar Szövetség nélküle is tovább tudja vinni a Mozgalmat, nem teljesült. Ezzel a brit diplomácia által támogatott kisantant szervezetek és a mögöttük álló szovjet erők megakadályozták, hogy Mo. a háború utáni rendezésben jó pozíciókkal rendelkezzék. – ~nak volt egy másik próbálkozása is, hogy az amerikai politikára valamelyes befolyással legyen: 1943. II: amerikai felkérésre és politikai szövetségesével, barátjával, Habsburg Ottóval együtt tanácsadói és kiértékelői szerepet vállalt (Ausztria és Magyarország vonatkozásában) az USA katonai hírszerzésénél (Military Intelligence Service, MIS), de a felkínált pénzügyi ellenszolgáltatást elutasította. Folyamatos kapcsolatban álltak az amerikai külügyi szolgálattal, sőt Habsburg Ottó révén magával Roosevelt elnökkel is. Így támogatni tudták egyes mo-i köröknek a kiugrást illető tárgyalási próbálkozásait. Törekvésük végül nem hozott eredményt, mivel az USA vezetői K-Eu vonatkozásában teljesen alárendelték politikájukat a szovjet érdekeknek, és letettek a Roosevelt által is támogatott dunai konföderáció tervéről. – Közben ~ot már 1941 végén megfosztották m. állampolgárságától, majd 1944. XII: a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék távollétében halálra ítélte, míg Amerikában továbbra is a szovjet-csehszlovák körök állandó lejárató kampányának kereszttüzében állt és ugyanezen erők a háború utáni hazatérését is lehetetlenné tették. – 1946 elején a washingtoni Georgetown Egyetem Politikatudományi Intézete ellenfelei áskálódása ellenére előadónak kérte fel. – A hidegháború kezdetén, 1947 végén megkezdődött a Magyar Nemzeti Bizottmány (MNB) szervezése, amely mintegy informális emigráns kormányként működött. ~ részt vett a szervezésben, a végrehajtó bizottság tagja és a katonai albizottság vezetője lett. A Bizottmány nagyobbrészt 1947: emigrált politikusokból állt, akiknek nem volt kapcsolatuk az amerikai magyarsággal, az azt képviselő →Amerikai Magyar Szövetséggel és jópáran közülük ~étól teljesen eltérő nézeteket képviseltek. A vitákba belefáradva 1954. áprilisában lemondott a Bizottmányban betöltött tisztségeiről, bár tagságát megtartotta. – Ezután ~ az Európai Rab Nemzetek Közgyűlése m. szekcióját vezette, mint a MNB küldötte. Jelentéseket állított össze a Közgyűlés számára a baltikumi és moldáviai szovjet kitelepítésekről, a szovetunióbeli kényszermunkáról, a Mindszenty perről. 1955. IV: megkapta az amerikai állampolgárságot, emiatt májusban le kellett mondania a Közgyűlésbeli tagságáról (ahol csak menekült státusúak szerepelhettek), de lehetővé vált ausztriai látogatása, amit felhasznált az ott élő m. háborús menekültek helyzetéről jelentés készítésére a Közgyűlésnek. 1955. áprilisában ötletadóként és alapítóként résztvett a new-yorki Amerikai-Magyar Könyvtár- és Történelmi Társulat létrehozásában, amelynek tevékenységéhez haláláig kapcsolódott. – 1956. X. 23. után azonnal megszervezte a First Aid for Hungary segélyszervezetet, amely az összegyűjtött pénzből ausztriai segélyhelyeket létesített, élelmiszer- és ruhasegélyt küldött, ill. gyógyszereket magyar kórházaknak, sőt a menekült fiatalok továbbtanulását segítette a németországi m. gimn. bővítésével és egyetemi ösztöndíjakkal. – ~ a társadalmi életben is szerepet vállalt: az Amerikai Magyar Cserkész-szövetség tb. elnöke, a Piarista Diákszövetség elnöke az Amerikai Magyar Katolikus Liga tagja. – Szinte haláláig tovább folytatta előadásait és publikációit K-Eu-ról valamint visszaemlékezéseinek leírását. 1970: Trianon 50. és a szovjet megszállás 25. évfordulóján részt vett az É-Amerikai Magyar Szervezetek Koordinációs Bizottsága memorandumának megfogalmazásában, amely szabadságot követelt Mo. számára. A bronxi St. Raymonds` temetőben temették el. – M.: Javaslat a magyar földreform végrehajtására. Bp., 1937. – Recollection on Regicide at Marseille. New York, 1964. – Királygyilkosság Marseillesben. ~ visszaemlékezései. Szerk. Kádár Lynn Katalin, ford.: Strausz Péter. Bp., 2009. N.D.

Államférfi a száműzetésben. Beszámoló ~ 80. születésnapjának megünnepléséről. New York, 1971. – Kádár Lynn Katalin: Eckhardt Tibor amerikai évei, 1941–72. Bp., 2006. –Visszaemlékezések, 1941-1943. Szerk. Kádár Lynn Katalin, angolból ford. Strauss Péter. Bp., 2008.