emberölés (lat. homicidium): tág értelemben az emberi élet, szoros értelemben az ártatlan emberi élet kioltása. Ez utóbbit az →ötödik parancsolat kategórikusan tiltja: „Ne ölj!” - Az ~ közvetlen (directum), ha a cselekedet tárgya az emberi élet kioltása; közvetett (indirectum), ha egy cselekedet mellékhatásaként hal meg valaki; érintheti a cselekvőt magát (→öngyilkosság) v. mást (→gyilkosság). - Az emberiség közös alapmeggyőződése az ártatlan emberi élet érinthetetlensége, azaz embernek nincs joga ártatlan emberi életet kioltani még a köteles gondozás elmulasztása által sem. Külön kell vizsgálni, hogy a jogtalanság elhárítása és az önvédelem a tettes megöléséig vezethet-e. - Az ÓSz-ben az ~ tilalma a szövetség lényeges része (Kiv 20,13;  23,7; MTörv 5,13;). Alapja az ember istenhasonlósága, és az, hogy Isten az élet és a halál ura. Aki embert öl, Isten képmása ellen vétkezik és a Noé-törv. szerint elveszti az élethez való jogát (Ter 9,6), de vétkezik Isten élet és halál fölötti uralma ellen is (MTörv 32,39). Az ~ →égbekiáltó bűn (Ter 4,10), mert az erkölcsi rend súlyos megsértése; a gyilkos halállal bűnhődik (Ter 9,6; Kiv 21,12; Lev 24,17.21; Szám 35,16; MTörv 19,11). - Az ósz-i tilalom az ÚSz-ben is érvényes (Mt 5,19,21; 19,18; Mk 10,19: Lk 18,20); az ~ a mennyek országából kizáró bűn (Gal 5,12; 1Jn 3,15; vö. Jel 21,8). - Az egyhjogban Ny-on az  ~t kezdettől fogva főbűnként kezelték (CIC 1397.k.), az egyh. rend fölvételének és gyakorlásának akadálya. Szándékos elkövetője mindaz, aki benne pozitívan közreműködött (→szabálytalanság), fölmentése az Ap. Sztszéknek van fenntartva. A tp-ot, ahol gyilkosságot követtek el, meg kell tisztítani. K-en az ~ büntetése nagyobb kiközösítés, pap más büntetésekkel is sújtható, nem zárva ki a letételt sem (CCEO 1990:1450.k.) - A →kinyilatkoztatáson alapuló →erkölcstan abból indul ki, hogy a testi élet minden ember számára az az idő, ami alatt az üdvösségre megérhet. Minden ember kötelessége addig életben maradni, amíg ezt Isten akarja s minden ártatlan ember emberi méltóságon alapuló joga, hogy az Istentől kapott időt fölhasználhassa lelki fejlődésére. A gyilkos vét az igazságosság és a felebaráti szeretet ellen, isteni jogot bitorol. - II. János Pál p. a hagyományt megerősítve kijelentette: „Azzal a tekintéllyel, amelyet Krisztus adott Péternek és utódainak, közösségben a katolikus Egyház Püspökeivel, megerősítem,  hogy az ártatlan emberi élet  közvetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan erkölcstelen. E tanítást - mely azon íratlan törvényen alapszik, melyet az értelem világosságával minden ember megtalál a saját szívében - megerősíti a Szentírás, folyamatosan továbbadja az Egyház Hagyománya és hirdeti a rendes és egyetemes Tanítóhivatal.” Az ártatlan ember közvetlen megölése tehát  sohasem megengedett, sem a születés előtt (→abortusz), sem rendkívüli körülmények (túszok, hadifoglyok, háború, párbaj) között, sem a halál siettetése miatt (→eutanázia). - A szülő, testvér, házastárs elleni, ill. a rablással összekötött ~ fokozottan súlyos bűncselekmény. Már Hammurápi törvkve (Kr. e. 2000 k.) elrendelte, hogy ha egy polgár felesége egy másik férfi miatt férje vesztét okozza, ezt az asszonyt húzzák karóba. - Közvetett ~ esetén nem szándékosan, de előre láthatóan és várhatóan következik be egy ember halála; megengedett, ha a veszélyt előidéző cselekedet erkölcsileg kifogástalan, és a veszéllyel arányos indoka van a cselekvésnek (→duplex effectus). Ugyanez érvényes az emberi élet veszélyeztetésére a gyógyászatban, közlekedésben, sportban, versenyeken.  B.Jó.

Eilers 1932:37. - ENSZ Ált. emberi jogok nyilatkozata 1948. XII. 10. art. 3. - Eu. emberi jogok és szabadság konvenciója 1950. XI. 4,2. - Hörmann 1976:1592. - GS 27. - Erdő 1991:388.  - VS 80. - EV 18, 57.

Én magam vagyok az, aki bűneidet mind eltörlöm és rájuk többé nem emlékezem. (Iz 43,25)

Körirat: Eltörölte a világ bűneit. (Iz 43,25)

Epigrammája:

Syngrapha sit duplici quamvis munita sigillo,

in cruce per Christum est facta litura tamen,

aeterna mortis reus, absolvor; quia lytron

pro me morte sua solvit Homo ille Deus.

(Az adóslevelet kettős pecséttel megerősítették ugyan,

de a kereszten Krisztus a pecséteket feltörte.

Én veszendő lélek feloldozást nyerek, mert az adóslevelet

halálával helyettem az Istenember eltörölte.)

Mannich, J.: Sacra emblemata LXXVI. Nürnberg, 1625.

Körirat: Hol vagy halál? Íme a győzelem jelvényei! (Jel 1,18)

Epigrammája:

Sic est. Mortales omnes moriamur oportet.

Ad quod nos damnat lex metuenda Dei.

Quid tum? Morte sua portas mortis reseravit

Christus. Nunc coeli janua aperta piis.

(Így van ez. Nekünk, halandóknak meg kell halnunk,

Isten félelmes törvénye ítél így:

És íme, halál-kaput széttörte halála

Krisztusnak, s ég-kapu nyílt a jámboroknak.)

Mannich, J.: Sacra emblemata LXXVI. Nürnberg, 1625.

embolizmus