🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > este
következő 🡲

este, napeste: a napnyugta (leeste, innen a név!) és a sötétség közti napszak, átvitt értelemben a vég, a befejezés képe. - A Szentírásban a →nyugalom beköszöntésének, a →nap és a →munka befejezésének ideje (Ter 30,16; Bír 19,16; Zsolt 104,23). A munkás ~ megkapja bérét (MTörv 24,15; Mt 20,8); aki úton van, szállást keres (Bír 19,11; Lk 24,29). - ~ megszűnt a rituális tisztátalanság állapota, melybe dög érintésével (Lev 11,24), leprás házába lépve (14,46) v. más módon (15. f.) kerültek; véget ért a böjt (2Sám 1,12), a zsidók és mohamedánok körében ez napjainkban is így van. - Az ~ gyakran az igaz szenvedésének és megpróbáltatásainak ideje, az éjszakai virrasztás kezdete (Zsolt 30,6; Iz 17,14).  **

BL:381.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.