feléledés, újjáéledés: dogmatikai szakkifejezés. - 1. az érvényesen, de hatástalanul fölvett szentségek kegyelmi hatásának érvényesülése akadályoztatás után: →reviviscentia. 2. a halálos bűnnel elveszített érdemek ~e a →megtérés után.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.