főispán (lat. comes supremus, comes principalis): a →nemesi vármegye első, a király személyét képviselő tisztviselője. - E méltóságot a kir. adományozta tetszés szerinti időre. A kinevezésről a kir. értesítette és engedelmességre szólította a vm-t. Az új ~ esküt tett a tanácsban a kir. kezébe. - A ~ságot a kir. gyakran egy országos v. udvari méltóságot is viselő hívének adományozta, kik közül egyik-másik nemegyszer több, egymástól távol eső vm-nek is ~ja. Előfordult, hogy egy vm. ~ságát a kir. 2 személynek, többnyire testvéreknek adományozta, akik a jövedelmet megfelezték. Bár mindkettőnek megvolt a maga joghatósága, a vm. közig. nem oszlott meg, mert a 2 ~nak közös →alispánja v. alispánjai voltak. - A ~ kötelessége, hogy megvédje a vm. népének jogait és szabadságait, gondoskodjon a kir. rendelkezéseinek végrehajtásáról, híven kezelje a vm-ből befolyó kir. jövedelmeket, megvédje a só- és pénzkamara tisztjeit, hadbahívás esetén vezesse a vm. nemességét. A vm. ügyeinek intézésében az idő múltával egyre kisebb részt vett közvetlenül. A 14. sz. 1. felében még sokszor személyesen ítélkezett a vm. székén a szolgabírákkal, a 15. sz-tól e szerepét az alispán vette át, akihez a kir. parancsok is szóltak. - Jövedelme a bírságokból és vámokból állt: a kir. vám és révhelyek bevételének 1/3-a, a vm. székén kirótt bírságok 2/3-a az övé, de az utóbbiból a szolgabírákat is részesítette. Mikor a kir-ok a vámhelyeket eladományozták és a kir-nak csak a felügyeleti joga maradt meg, ezt helyette a ~ gyakorolta. - A kk-ban a kir. a ~ befolyásának csökkenésével egyh. méltóságoknak engedte át székhelyük vm-jének örökös ~ságát. Az esztergomi érs. már a 13. sz: megkapta Esztergom vm. ispáni jövedelmeit. A 15. sz: a veszprémi, a győri, a nyitrai, a váradi, a pécsi és az egri pp., majd a kalocsai érs. lett örökös ~. 1498, 1504: a rendek már sürgették az örökös ~ságok számának csökkentését. - A világi méltóságok közül a →nádor Pest vm. örökös ~ja volt. Egyes családoknak Hunyadi Mátyás kezdett örökös ~ságokat osztogatni. A kir. birtokok →várnagyai az illető vm-k ~jai is voltak, így a diósgyőri várnagy Borsod, a trencséni Trencsén vm-é. A vár eladományozásával a ~ság is az adományos családban lett örökössé, pl. Abaúj vm-é a Perényi családban. - A vm. élén 1526 u. is a ~ állt mint a kir. képviselője. Részvétele a közig-ban helyenként és időnként változott. A kir. nevezte ki és mentette föl tetszése szerint rendesen azon családokból, melyeknek a kir-ok a vm-ben levő nagy uradalmaiknál fogva az örökös ~ságot eladományozták. A 17. sz: már egész sora volt az örökös ~oknak azokon kívül, akik méltóságuknál fogva nyerték el valamely vm. ~ságát, így a Pálffyak Pozsonyban, a Csákyak Szepesben. - A török hódoltság megszűnése után fölújították az egyháziak örökös ~ságát is. A 18. sz. elején a Koháryak Hont, a Batthyányiak Vas, a Schönbornok Bereg vm. ~jai lettek. Az intézmény e fölvirágzása idejében 9 egyh. és 14 világi örökös ~ volt a nádoron kívül. E szerint az örökös ~ok örökösök v. örökletesek. Az előbbiek valamely egyh. v. világi méltósággal szálltak át, az örökletesek családi méltóságképp. Mindkettő c-e supremus et perpetuus comes. A jogosított családok csak fiágon örökölték. Ált. csak a család, s nem egy-egy tagja bírt öröklési joggal. A kir. választotta ki a család tagjai közül a hivatalra alkalmasat. Több ~ság az →elsőszülöttség rendjében szállt át, mint pl. az Esterházyaké Sopron vm-ben. Az örökös ~oknak is kellett kir. kinevezés, mely legalább a 18. sz. közepétől fogva mindig hivatkozott az öröklési jogra. Régen a vm. mindjárt az előd halála után elismerte az utódot, és beiktatta hivatalába. - Az örökös ~sággal függ össze az adminisztrátori intézmény. Ha a ~ kiskorú volt v. alkalmatlan a tisztség viselésére v. idővel lett azzá, a kir. helynököt nevezett ki mellé. - A törvhat-okról szóló 1870:42. tc. kimondta, hogy az örökös ~ság csak cím, mely a hivatal viselésére jogalapot többé nem ad. **

Eckhart 1946:127, 272.