haladás: a szó szoros értelmében előrejutás az →úton; tágabb értelemben mindenféle →fejlődés. - Lelki értelemben előbbre jutás a →tökéletességre vezető úton. Mivel ez az út maga Jézus (vö. Jn 14,6: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”), aki a Szentlélekben az örök Atyához vezet, az ember igazi ~a valójában az Ő tökéletesebb követését jelenti a mindig nagyobb világosság felé (vö. Jn 8,12: „Aki követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”). Az ilyen ~ban az embernek el kell veszítenie önmagát, ami élesen ellenkezik a 20. sz. végén annyira dicsért önmegvalósítással. Az önmegvalósítás ellentmond a biblikus és gyakran a távol-keleti elmélkedés elfogadott alaptörv-ének: „aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki értem elveszíti, az megtalálja” (Mt 16,25). - Az a ~, amely nem Krisztus világosságát követi, visszalépés. A ~ az ember lényegével adott, amennyiben sokféle lehetőség születik vele, amelyeknek kifejlesztése kötelesség. Ugyanígy a természetfölötti életnek is megvan a maga ~a: a keresztség kegyelmi lehetőségeket ad, melyeket ki kell bontakoztatni. Az újjászületésben részesül az isteni természetből arra hivatva, hogy „magára öltse az új embert” és „összeforrjon Krisztussal, a fővel”, egészen a „krisztusi nagykorúságig” (Ef 4,24.15.13). Az ehhez szükséges erőket a három isteni erényben, a hitben, a reményben és a szeretetben kapja meg, s hozzá a cselekvését segítő isteni kegyelmet. Így a ~ az ember és a kegyelem közös műve. A kegyelem uakkor nem zárja ki az ember szabad kezdeményezését, hanem inkább tökéletesíti azt. Az ilyen ~ érés, melynek ritmusát a lustaság v. az együttműködés hiánya, ill. a ~ erőltetése, hajszolása megzavarhatja. - Hogy valóban létrejött-e a ~, azt az út egy-egy szakaszát áttekintő lelkiismeret ítélete mutatja meg. Ha túlértékelik a ~t, az alaptalan beképzeltséghez, ha aláértékelik, az elkeseredéshez vezet. Aki mindkét szélsőséget elkerüli, az bizalmat és bátorságot nyer a lendületes ~hoz, melyben Krisztust tekintve áthatja egymást a keresztrefeszítés és a föltámadás. Ez mindinkább megszabadít a ~ fékeitől, sőt kizárja azokat és hasonlóvá tesz a megdicsőült Üdvözítőhöz. **

Schütz 1993:115.

Haladás, Gyulafehérvár, 1902(?)-1903(?): a gyulafehérvári Szalézi Szent Ferenc Magyar Egyházirodalmi Iskola növendékpapságának lapja. - Megj. hetente, össz. 3(?) sz. Főszerk. Chobod Árpád. Társszerk. Márkus Endre. T.E.

Viczián 1978:20. (44.)