hím: a régi magyar nyelvben 1. jelző: a) ált. pettyes, különféle színekkel tarkára cifrázott, azaz a fölszínen látható színes pöttyök és pontok között hiányok, üres helyek vannak; b) állatok neme, tekintettel arra, hogy a nőneműeknél cifrábbak, pettyesebbek. - 2. főnév: szövet, melyet tűvel és fonallal színeznek, cifráznak: →hímzés. **
Czuczor II:1580.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.