Kormos Ottó (Bp., 1924. jún. 17.-Bp., 1972. okt. 18.): plébános. -1948. VI. 20: szent. esztergomi egyhm-s pappá. Csolnokon, Kemencén, Nyergesújfalun kp. 1953: Márianosztrán h. plnos. 1958: Érsekvadkerten, Nagymaroson kp. 1960: Tarjánban plnos. Bpen 1968: a Jáki-kpna, 1969: a Martinelli téri Szervita tp. ig-ja. - 1957. II: egy nemzetk. segélyszervezet csomagjait akarta elhozatni márianosztrai híveinek Bp-ről, s ehhez a márianosztrai börtön vezetőségétől kért teherautót. A rakományt a fegyőrök a rendőrségre irányították, és ~t azzal vádolták, hogy a rakományt a rabokhoz kívánta eljuttatni. Káplánjával, Mester Imrével együtt letartóztatták, mindkettejüket 6 havi elzárásra ítélték. Szabadulása után Ny-ra távozásra próbálták kényszeríteni, hogy gyűjtsön adatokat az ottani m. papokról. Mivel nem vállalta, cukorbetegsége kivizsgálásánál állítólag „tévedésből” rossz injekciót kapott, erei szétpukkantak, meghalt. Halála okának hivatalos megjelölése „koffein-mérgezés” volt. H.V.K.

Schem. Strig. 1970:134. - Mester Imre (rabtárs) írásos közlése Bp., 1989. XI. 7. - Hetényi Varga I:148.

Kormos Gyula (Balaton, Heves m., 1915. júl. 18.–Miskolc, 2009. szept. 15.): plébános, cserkészvezető. – Egerben 1935: éretts. A teol-t 1940: itt végezte, pappá szent. Jászkiséren, 1941: Tiszaörsön,1942: Sajóvárkonyban káplán. 1944: Nagykállóban hitoktató, 1945: Miskolc–Mindszenten hittanár és a tanoncotthon ig-ja. 1954: Gyöngyös–Alsóvárosban káplán. 1955: Szakáld, 1959-62: Miskolc–Szt Teréz pléb-n, 1962: Geszteréden, 1965: Atkár, 1966: Sajóvárkony, 1983: Miskolc-Martintelep plnosa. 1962: c. esp., 1990: c. apát. 1996: nyugdíjban. – 1997–2000: a m-ok lelkipásztora Grazban. 1939: a Hárshegyi Cserkészparkban tisztképző tábort végzett. 1947: Miskolcon megszervezte a Tárkányi Béla cserkészcsapatot, melynek parancsnoka volt. 1946: átvette a miskolci 36. sz. Szt Imre cserkészcsapat parancsnokságát. 1990: Miskolcon megszervezte a 193. sz. Tomori Pál cserkészcsapatot, s parancsnoka volt. Több éven keresztül a M. Cserkészszövetség II. Miskolci Ker-ének t.b. eln-e. Bo.J.–Fe.Má.