Kovcs, Omeljan, B. (Koszmach, Koszivi körzet, Ukrajna, 1884. aug. 20.-Majdaneki koncentrációs tábor, 1944. márc. 25.): g.k. pap, vértanú. - G.k. papi  családban született. Rómában az Ukrán Kollégium növendéke, az Urbaniana egyetemen végzett. Megnősült, 1911: a sztanyiszlavivi eparchia papjává szent. Galíciában kezdte papi szolgálatát, majd önként Boszniába ment az emigráns ukránok közé. 1919: az ukrán hadsereg tábori lelkésze, 1922-41: Peremisljany parókusa. Hívei szerint a parókia fölött angyalok jártak. A ném. megszállás idején mindent megtett a zsidók érdekében, keresztelte a konvertitákat. Ezért 1943 tavaszán letartóztatták, Lvovban bebörtönözték. VIII: a majdaneki koncentrációs táborba hurcolták. Családtagjainak írta, akik  mindent elkövettek megmentéséért: „Kérlek, ne tegyétek. Tegnap 50 embert végeztek ki. Ha nem volnék itt, ki segített volna nekik szorongatásukban?” A saját szenvedéseiről ezt mondta: „A mennyországot kivéve ez az egyetlen hely, ahol szívesen vagyok. Itt valamennyein egyenlők vagyunk: lengyelek, zsidók, ukránok, oroszok, lettek, észtek. Itt látom Istent, aki ugyanaz mindegyikünk számára, tekintet nélkül a valláskülönbségeinkre.” - Gázkamrában megölték, majd elégették. Az Ukrán Zsidó Tanács 1999. IX. 9: „igaz ukrán” címmel tüntette ki. - II. János Pál p. 2001. VI. 27: b-gá avatta. **

Kovcs, Omeljan, B. (Koszmach, Koszivi körzet, Ukrajna, 1884. aug. 20.–Majdaneki koncentrációs tábor, 1944. márc. 25.): g.k. áldozópap, vértanú. – G.k. papi családban született. Rómában az Ukrán Kollégium növendéke, az Urbaniana egyetemen végzett. Megnősült, 1911: a sztanyiszlavivi eparchia papjává szent. Galíciában kezdte papi szolgálatát, majd önként Boszniába ment az emigráns ukránok közé. 1919: az ukrán hadsereg tábori lelkésze, 1922–41: Peremisljany parókusa. Hívei szerint a parókia fölött angyalok jártak. A ném. megszállás idején mindent megtett a zsidók érdekében, keresztelte a konvertitákat. Ezért 1943 tavaszán letartóztatták, Lvovban bebörtönözték. VIII: a majdaneki koncentrációs táborba hurcolták. Családtagjainak írta, akik mindent elkövettek megmentéséért: „Kérlek, ne tegyétek. Tegnap 50 embert végeztek ki. Ha nem volnék itt, ki segített volna nekik szorongatásukban?” A saját szenvedéseiről ezt mondta: „A mennyországot kivéve ez az egyetlen hely, ahol szívesen vagyok. Itt valamennyein egyenlők vagyunk: lengyelek, zsidók, ukránok, oroszok, lettek, észtek. Itt látom Istent, aki ugyanaz mindegyikünk számára, tekintet nélkül a valláskülönbségeinkre.” – Gázkamrában megölték, majd elégették. Az Ukrán Zsidó Tanács 1999. IX. 9: „igaz ukrán” címmel tüntette ki. – II. János Pál p. 2001. VI. 27: b-gá avatta. **