keresztelőlakoma, vidékenként csök, csöröglő, késis, komabál, komalagzi, nadalló, pamoda, paszita, poszrik: A kis paszita a keresztelés után azonnal föltálalt reggeli, melyen csak a komaasszonyok vesznek részt. Az olyan fiatalasszonyt, akinek még gyermeke nem volt, sütőlapátra ültetik, s a gyermek javára megvámolják. Férfit nem hívnak, de nem is menne, mert kalapját elveszik, s csak pénzért adják vissza. Csak tésztafélét esznek, s bort v. mézespálinkát isznak, s a dalolás és tánc sem ritka. Tetétlenben pl. a bábaasszony vezeti: seprőn ülve bokázik a táncoló komaasszonyok előtt, elmenetkor a bábának szánt pénzdarabokat poharába dobják, s a bort a kisgyermek egészségére a pénzről kell leinnia. - A nagy paszitát vidékenkint különböző időben tartják: még aznap este, 1-2 napra, egy hétre, a második vasárnap, a születés ideje szerint aratás v. szüret után, disznóölés idején. A vendégeket: komákat, rokonokat, szomszédokat, s néhol a papot és kántort is a bába hívja meg, s a megjelenés illemszerűen még más faluból is kötelező. A csíki székelyek azonban nem hívják, hanem várják a vendégeket, akik egyszer összebeszélnek és enni-innivalóval fölpakolózván, meglepik a komaházat. Amint az estebédhez leülnek, a kiskoma bemutatja a gyermeket, aztán hozzákezdenek az evéshez. Az ebéd maga bőséges: többféle leves, sült és édestészta, köztük a főkomaasszony ajándéka: a hatalmas morványkalács, v. néhol a disznótorokon szokásos nagyperec, a közepébe helyezett sült tyúkkal. Érdekes ez utóbbinak elfogyasztási módja: senki sem szeleteli föl az egészben föltálalt perecet és tyúkot, hanem mindenki maga vág belőle egy darabot. Mindenkinek mindenből ennie kell, még sokat, hogy a tálak lehetőleg megürüljenek, mert annál bőségesebb és szebb élete lesz a gyermeknek. Sokhelyt betálalás előtt az ételekből valamit a tűzbe dobnak, s a tele csutorából a földre loccsantanak. Mert a bort most nem üvegből és pohárból, hanem az asztal közepén álló csutorából isszák, ki-ki mikor megkívánja. Közben beszélgetnek, de aki a koma megszólítást elhagyná, az a gyermek javára bírságot fizet. Majd a keresztapa felköszönti a gyermeket, hogy családjának, községének és egyházának hasznos tagja legyen. - Az ablak alatt megjelennek a köszöntő suhancok, s fölhangzik a bakfazék csattanása is. Már 1700 elejéről ismerjük ezt az eredetileg gonoszűző zajcsapást, csakhogy ekkor még az ősi szokásnak megfelelőbben eleven szén volt a földhözvágott cserépcsuporban (később már csak por), szemeinek sokasága a gyermekre kívánt áldások bőségét jelképezvén. Rendesen a vendégek v. a főzőasszonyok valamelyike dobja, de a gyermekek is szívesen fölhasználják az alkalmat az asszonynép megijesztésére. - Az evés befejeztével a bába az asztalra tányért, s mellé kis porcelánbabát állít, jelezvén, hogy a gyermek ilyen meztelenül jött a világra, s fölöltöztetéséhez a szülőknek pénzre van szükségük. Néhol a keresztapa maga mondja el a fölszólítást és a keresztanya járja körül az asztalt, másutt meg 2 tányér van egymás mellett, s egyikbe a gyermek részére adakoznak, a másikba a bábának szánt „bocskorpénzt” teszik. Némely helyt ennek külön tréfás kérője van, melyben a bába a meghívással járó cipőkoptatásra hivatkozik. Ahol ez a koledálás már kiment a divatból, a búcsúzáskor csúsztatják adományaikat az anya párnája alá, s ugyanekkor „lökik oldalba” a bábát is. A búcsúzáskor legutoljára maradnak a szoptatós anyák: ezeknek ugyanis pár csepp tejet kell ejteniök az anya ágyára, hogy tejét el ne vigyék. Kemenesalján a régebbi vagyonos időkben a ref. gazda ilyenkor egyh. v. isk. alapítványt tett, melyhez a komák és vendégek is hozzájárultak kisebb összeggel. **

MN IV:142.