kőfal (lat. murus, moenium): szoros értelemben →város →kapukkal, tornyokkal, bástyákkal ellátott védelme; tágabb értelemben az épület fala. - A Szentírásban városok, főként Jeruzsálem fala. Építése a város életét, lerombolása a pusztulását jelenti (Siral 2,8; Dán 9,25; Ezd 2,17). A Vörös-tengeren való átkeléskor a víz ~ként állt Izr. fiai két oldalán (Kiv 14,22). A mennyei Jeruzsálem ~a jáspisból épült (Jer 21,18). **