legatus (lat. 'követ'): 1. a római birodalomban a köztársaság korában a római senatus által kinevezett, többnyire senatori rangú követ vagy légióparancsnok-helyettes. Augustus tartomány- és hadseregreformjától kezdve az egyes →provinciák, ill. ezek katonaságának parancsnoka propraetori rangban. - 2. az egyházban pápai követ. A pápák a zsin-okon v. más jelentős alkalmakon kezdettől fogva ~nak nev. követtel képviseltették magukat, akik kezdetben róm. klerikusok, később a Sztszék alá tartozó itáliai egyhm-k püspökei. A 11. sz-tól a fontosabb ügyekben legatus de laterének nev. bíb-ok képviselték a p-t. A jelentéktelenebb ügyek képviselőit nunciusnak nevezték. **

AP 1989:1665.