lelkivezető: a →lelki életben felnőtt, érett ember, aki a →lélek fölemelkedése útján személyre szólóan segít, Isten előtt vállalva a felelősséget azért a személyért, aki vezetőjének választotta őt. Ideális esetben azonos a →lelkiatyával. Papnevelő és szerzetes intézményekben hivatalosan megbízott személy. - Jézus óvott az alkalmatlan mestertől, mert „ha vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik” (Mt 15,14). Megengedte, hogy →mesternek szólítsák, még ellenségei is ezzel a megszólítással fejezték ki előtte tiszteletüket (Mt 22,16.36). Ő, aki az út, az igazság és az élet, „a ~”. Mindenki más csak annyiban lehet ~, amennyiben →Krisztus követésében jóval előbbre jár, mint az, akit vezet. - Nagy ~k a rendalapítók, akik regulába és szabályzatba is foglalták az általuk megismert és ajánlott utat a →tökéletesség felé. **