magánegyház (lat. ecclesia propria, ném. Eigenkirche): a kora középkorban a germán jogra alapuló intézmény, a földesúr saját birtokán alapított temploma vagy kolostora. - A földesúr a ~at tartozékaival együtt (földbirtok, vám- és tizedjövedelmek) a saját tulajdonának tekintette, s a család/nemzetség jogának tiszt-ben tartásával átörökíthette és elidegeníthette. A ~ papját a földesúr helyezte javadalmába, bármikor leválthatta, hagyatékára igényt tarthatott, jövedelmeit széküresedés esetén beszedhette. Az egyh. hatóság befolyása, fölügyeleti joga csupán a pp. papszentelési és ellenőrzési jogára vonatkozott; a ~ papja nagyobb mértékben függött a földesúrtól, mint egyh. elöljáróitól. A ~at az alapítók, s főleg utódaik ált. gazd. vállalkozásnak tekintették. - A 12. sz. 2. felében a Szentszék kidolgozta a patronátus intézményét, mellyel a magánalapítású tp-okat és ktorokat egyh. joghatóság alá helyezték, s az alapítóknak csupán a →kegyúri jogot engedték át. A kegyúr jogai nagyrészt tiszteletbeliek voltak (díszhely, sírhely a tp-ban), de bizonyos esetekben részt biztosított a jövedelmekből is. A patronátusság a gyakorlatban alig hozott változást. - Mo-on az első tp-okat az uralkodó v. a hívek építették, a kezdeteket tehát a kir. ~i és →keresztelőegyházi szervezet jellemezte. Ko.L.

Kollányi Ferenc: A magán kegyúri jog hazánkban a kk-ban. Bp., 1906. - TBM 1964:43. (Kumorovitz Bernát: A zselicszentjakabi alapítólevél 1061-ből) - Wiener Archiv für Geschichte des Slawentums und Osteuropas. 1966:76. (Mályusz Elemér: Die Eigenkirche in Ungarn)