manierizmus (az ol. maniera, 'kézzel csinált' szóból): az 1530-1600 közötti stíluskorszak olasz elnevezése. - Eleinte csak a fest-re, később az építészetre és szobrászatra is alkalmazták. Itáliából indult ki, és főként Fro-ban és No-ban valamint Németalföldön terjedt el. Eleinte lekicsinylő értelme volt, újabban önálló stíluskorszaknak ismerik el, amely formában, színben egyéni, irracionális megoldások felé hajlik. Kedveli a torzító jellegű túlzásokat, megfogalmazásai világosan elütnek a kiegyensúlyozott harmóniára törekvő reneszánsztól, és a barokk stílus felé vezetnek. Nagy szerepet játszott a ~ elterjesztésében a fontainebleau-i isk., amely I. Ferenc kir. (ur. 1515-47) megbízásából az ottani kastélyt stukkókkal és falképekkel díszítette (Rosso, Primaticcio). Az isk-nak sok flamand és fr. növendéke volt. A ~ képviselői Itáliában a fentieken kívül Pontormo, Bronzino, Parmeggienino, Cellini, Giovanni de Bologna, Németalföldön Frans Floris, id. Jan Brueghel, Adrian de Vries, Fro-ban Callot, Bellange, No-ban Rottenhammer, Hans von Aachen, Spo-ban Greco. - A róm. →Madonna dei Monti-templom freskóit a ~ művészei készítették. E.G.

Hauser, Arnold: Der Manierismus. Wien-München, 1962.