mitra, infula, püspöksüveg: 1. a latin szertartásban főpapi dísz és méltóságjel, melyet csak a liturgiában viselnek be- és kivonuláskor, olvasmányok alatt, áldás osztásakor. A fejre helyezése és levétele az infulista dolga. - A pp., érs., pátr. és azok az apátok viselhették, akik megkapták az apáti áldást. Szimbolikus jelentését III. Ince p. (ur. 1198-1216) határozta meg, eszerint az Ó- és ÚSz ismeretét jelenti: a 2 szarv a 2 testamentum, a 2 szalag a szellem és az írás. - Rómában a ~ a 10. sz: jelent meg, mint lit. főpapi fejfedő, addig csak a p. és a bíb-ok viselték. IX. Leó p-tól (ur. 1049-54) kezdve adományozták a Rómán kívüli pp-öknek és érs-eknek is. Hamarosan elterjedt, és rövidesen a ppi méltóság ált. jelképévé vált. A pp-nél alacsonyabb rangú főpapok csak külön kiváltság alapján viselhetik. - A ~ színe csak fehér v. arany lehet, a hátul leomló kb. arasznyi szalagok is hasonló színűek. A ~t és a szalagokat piros selyemmel bélelik, mely előírásokat a címertani ábrázolásnál is szigorúan be kell tartani. - Elterjedése után díszíteni kezdték hímzésekkel, ékszerekkel, tömör arannyal, így előfordult, hogy a ~ csaknem 7 kg súlyúvá lett. A lit. jogszabályozás ezért 3 díszítési típust engedélyezett: 1. a ~ preciosa selyemből készült, drágakövekkel, gyöngyökkel, aranylemezekkel díszített; 2. a ~ aurifrigiata ('aranyhímzés') aranyszálakkal átszőtt selyemből készült; a ~ simplex fehér, díszítetlen selyemből készült. - Ha a pp-nél alacsonyabb rangú főpap kiváltságként kapja a ~viselést és az adományozó okirat nem említi bővebb díszítés engedélyét, akkor csak az egyszerű ~t szabad viselni. A m. főpapi címereken a 17. sz. elejéig ált. a ~t használták a méltóság jelölésére. A ~ lit. viselési jogával nem mindig jár együtt az a jog, hogy címerpajzson is alkalmazzák. Az ap. protonot-ok lit. használatára jogosultak, de címerükön pajzsfödélként nem használhatják. A kiváltságként viselő knk-oknak csak akkor volt szabad a heraldikai használata is, ha az adományozó ezt külön engedélyezte. A m. főpapok címerein a ~ vsz. a 15. sz. végén tűnt föl. - A lat. szert-ban a pp-ök és apátok ált. attrib-a; továbbá: Szt Adalbert, Szt Arbogast (pp. lett, de a remeteségét nem hagyta el), Szt Atanáz, Clairvaux-i Szt Bernát, a ppség visszautasítása miatt: Kölni Szt Brúnó, Sziénai Szt Bernardin attrib-a. - 2. a keleti rítusú főpásztorok koronája. Ált. Krisztus, az Istenszülő és az ap-ok képei díszítik, a felső részén kereszt van. K-en a 11. sz: az alexandriai pátr. kezdte viselni, majd átvették a többi K-i pátr-k is. A 17. sz. után vált ált. főpapi viseletté. Egyes helyi K-i egyh-akban, így pl. a moszkvai patriarchátusban az archimandriták is viselik, sőt kitüntetésképpen világi papok is megkaphatják. P.I.-D.K.

Kirschbaum III:273. - Melles 1937:35. - Berki 1975:279.