múmia (lat.), mummiya (ar., perzsa 'szurok, bitumen') : 1. szoros értelemben az örökkévalóság számára mumifikálással (balzsamozással) konzervált holttest; tág értelemben bármely el nem porladt holttest (→mumifikáció). A ~ föltámadásba vetett hit megnyilvánulásának is fölfogható (vö. Ter 50,2). - 2. a 13-19. sz: gyógyszer, mely az ókori egyiptomi ~k szétmállott részeiből készült. **

LThK 1993. VII:522.