🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > napforduló
következő 🡲

napforduló: két időpont az évben, amikor a →Nap látszólagos pályáján eléri az égi egyenlítőn az ekliptika két legtávolabbi pontját (Ráktérítőt, ill. a Baktérítőt), s elindul visszafelé. - A ~ a →nyár és a →tél kezdetének napja. A nyári ~ VI. 21-22: ekkor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka az É-i féltekén. A téli ~ XII. 21-22: ekkor a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal az É-i féltekén (a D-i féltekén fordítva van). A téli ~ra esik a →karácsony, a nyárira Ker. Szt János születésének ünnepe. - A ~k éjszakái a néphitben a lélekjárás órái. Már a rómaiaknál lakomás ünnep (dies iuvenalis et servorum), a germánoknál a halottak megvendégelésének estéje. Egyes kutatók szerint a nyári ~ a párosodás ősi ünnepe, mely mindig tűzhöz kapcsolódik (→Szent Iván tüze). **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.