🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > neuma
következő 🡲

neuma, nota: hajlítást jelző írásjegy a →gregorián ének rögzítésében. - Eredetileg az éneket irányító kézmodulatát jelezte. A középkorban nota, notula (gyorsírási jel neve is). A legkorábbi fennmaradt ~emlékek a 9. sz. első harmadából valók. - A ~írás apró dallamokat rögzít röviden, emlékeztető jelleggel; énekelni az tudja, aki előzőleg hallás után megtanulta. - A ~tikus(-melodikus) műfajok (zsolozsma-antifónák, miseantifónák, önálló antifónák, himnusz) átmenetet képeznek a recitatív és a melizmatikus (hajlításokkal gazdagon díszített) műfajok között. **

Dobszay 1993:83.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.